A kígyó "kulturált" viselkedéshez még annyit, parányi agyukkal szemlátomást többre képesek mint azt gondolnánk (nem véletlen az "okos mint a kígyó" közmondás). Épp tegnap láttam a Da Vinci csatin egy filmet, a madarak sokkal okosabbak mint gondolnánk csöppnyi agyukról. Nagyon jól feltalálják magukat, szép felvételeket mutattak a kolibri céltudatos problémamegoldásától kezdve a szinte tudatosan "szerszámot készítõ" nagyobb madarakig (egyik fórumtársunk nemrégi csatolásának képsora is benne volt a drótot kampónak hajlító madárról) Korábban filóztam eleget a fórumon azon, hogy a makrózásoknál nemegyszer láttam szinte tudatos cselekvésre utaló viselkedést, bár köztudottan elfogadott, a rovarok csak automatikus reflexválaszokat képesek adni. Ennek ellenére nem egy esetben láttam szinte tudatos, a környezet változásaihoz alkalmazkodó nem reflexszerû hanem "meggondoltan" alkalmazkodónak tûnõ viselkedést váratlan helyzetben, emiatt feszegettem hogy nekik is lehet valami halvány "éntudatuk" nevet Ide soroltam a hangyák "mérnöki" tevékenységét (pld. a bolyt fedõ billegõ járólap megtámasztását gúlaszerû pilon formájában aláhordott földbõl összenyálazott golyócskákkal; a kocsimosó betonon földrajzilag is betájolt "árvíztér és gátak" kialakítását a boly bejárata elõtt). Lehet hogy ezek csak automatikus ösztönszerû válaszreflexek, de a sor elején egy "zseniális" hangya állhat, aki "rájött", a többiek "látták hogy ez jó" és azóta is utánozzák (mi emberek sem teszünk mást) nevet A "beteghordó" hangyák viselkedésében volt valami gyengédség ahogy haldokló társaikat szinte gyengéden (nem rángatva) kivitték a bolyból (tettem fel fotót róluk, ahogy távolabb megállnak és visszanéznek a két haldoklóra). Az ellenpéldáját is bemutattam fotón, melyen egy kisebb hangya vonszol csápjánál fogva egy élõ, kábult, vöröshangyát "árkon-bokron át" Lehet rám mondani hogy "hangyás" vagyok, akinek van ideje figyelni a viselkedésüket, meglepõen sok, az automatizmus szempontjából szükségtelen jelenetet is láthat mely valamiféle halvány érzelmeket sejtet. Továbbra is fenntartom hogy a rovarok sem "génjeikben programozott" biomechanikus robotok, hanem bármily halvány mértékben is, de tanulásra képes, új ismereteket szerzõ és azokat alkalmazni képes érzõ lények, õk is örülnek, szenvednek. A rovarok nem beszélnek, nincs mimikájuk, de "testbeszédük" nagyon is szemléletes olykor, csak figyelni kell rájuk nevet Nevessetek ki, az egyik kedvenc, rendszeresen megfigyelt hálós "pókomnál" szerintem felmérhetõ mikor nyugodt, közönyös vagy izgatott, semleges, azonos körülmények között változóan reagál rám ha abajgatom nevet Úgy vélekedek, minden élõlénynek van "komfortérzete", mely befolyásolja "hangulatát", amit "testbeszédében" jelez vissza, ez persze lehet automatizmus, melybe analóg antropocentrikus érzelmeket viszek. Viszont nemegyszer tapasztalom, számukra váratlan, automatizmussal nem megoldható új helyzetekben is jó a problémamegoldó készségük (ami lényegében létfenntartó alkalmazkodás/tanulás) én ezért tételezek fel valami halvány értelmet is VAGY az automatizmus híveinek igazat adva, fajuk a száz és száz millió években mérhetõ létezésük alatt sokféle helyzet sokféle válaszadásra alkalmas "tudást" halmozott fel génjeiben. A kutyánál-macskánál is számtalanszor látok gépiesen ismétlõdõ automatikus viselkedést, de nemegyszer "elgondolkodás (külsõleg megtorpanás, habozás, "kísérletezés") után következõ új viselkedésmintát is váratlan helyzetek megoldásában. A legsikeresebb megoldást azután már gépiesen alkalmazzák (akár az emberek). Nem akarok ellenkezni semmilyen érvényes felfogással, de azt vélem alaposabban (folyamatosan akár napokig, hetekig) meg kell figyelni életüket, sok ismeretlen viselkedésmintát láthatunk, mely a "biomechanikus robot" képét némileg átrajzolja az olykor tudatosan alkalmazkodó élõlény alakjára. Nem vitatom az automatikus reflexválaszok túlnyomó voltát, hiszen mi emberek is javarészt ismereteinken alapuló automatikus reflexválaszokat adunk, melyet génjeinkben hordott késztetéseink/képességeink befolyásolhatnak. Azt vélem, az értelem, tudat, érzelmek nem csak az embert illetõ, õt állati sorból kiemelõ kiváltságok, minden lényben ott van különbözõ mértékben, analóg módon ahogy az egyes emberek értelmi képessége is eltérõ. Szerintem az ÉLET sokkal bonyolultabb minthogy kategorizált leegyszerûsített sémákba szorítsuk, sokat kell még finomítani, hogy jobban együttmûködhetünk a bennünket körülvevõ alacsonyabb rendû lényekkel nevet A természettel együtt kell mûködni, nem kihasználni, irtani - ehhez még jobban meg kell ismerni lényeit, rengeteg tanulnivaló vár még ránk, Newtont idézve még csak "a Tudás végtelen óceánjának partján színes kavicsokkal játszadozó gyerekek vagyunk". Bocs a kávé+pipa filóért, jó napot, jó kedvet mindenkinek nevet