Akaratlanul is felötlött bennem néhány példa az értelmet illetõ elõítéletekrõl. A siketek, némák, beszédhibások gondolatairól sem tudunk, az átlagos ember "elsõ ránézésre" hajlamos értelmi csökkentnek ítélni õket. Néhai édesapám bénulásával beszédképességét is elvesztette. Emiatt mindenki kételkedett elmeállapotában. Késõbb, hosszas "kérdezz-felelek" módon és rajzaiból (írásképessége is elveszett, de rajzolni tudott) derült ki hogy mindent felfog és megért, józan ítéletalkotással mindenrõl van saját véleménye, magas szintû! matematikai képességeit, angol-német nyelvtudását sem vesztette el. Aki felületesen ránézett, egy csetlõ botló béna értelmi fogyatékost látott benne, mert sok idõ kellett felismerni hogy régi énje, értelme, tudása ott van "bezárva" testében. Keller Helén 19 hónaposan betegség miatt megvakult, megsüketült, néma lett. Szüleinek és nevelõjének köszönhetõen a "néma, reménytelen éjszakából" kiemelkedett, 24 évesen Bachelor of Arts végzettséget szerzett, a glasgowi egyetem tiszteletbeli doktora, majd a maga korában híres írónõ lett. Szerintem a természet néma egyszerû lényei is tartogathatnak esetleg hasonló meglepetéseket, bár geometriai tételeket nem fognak rajzolni, bámulatosan szimmetrikus és célszerû "alkotásaik" is a káoszból születnek próbálkozással, melyekbõl a "legsikeresebbeket" tartják meg, de ez szerintem feltételezhet valami halvány értelemfélén alapuló tanulási készséget, a szerzett ismeretek ismétlõdõ alkalmazását. Az ember egy idõ után már nem génjeiben raktározta el fennmaradásához szükséges ismereteit, elõbb szóban átadta, majd késõbb lejegyezte tapasztalatait, ezáltal bárki által könnyen hozzáférhetõvé tette a tudást, felgyorsítva az utóbbi évezredek fejlõdését. A primitív sorban maradt lények beilleszkedtek és alkalmazkodtak egymáshoz, az ember a természeten és fajtársain élõsködött (élõsködik, tisztelet a kivételnek) emiatt örökös veszélynek volt kitéve, alkalmazkodásra kényszerítve egyre több ismeretet szerzett (ezzel agya is fejlõdött) melyet manapság a PC segít. A tanulás képessége, emlékek felidézése és azok megfelelõ alkalmazása, fejlesztése a legnagyobb gond a fennmaradásban-fejlõdésben. Sajnos a sok ismeret is gátol egy idõ után, nekünk embereknek már ott a PC az egymást olykor felülíró, halványan derengõ ismeretek pontosításához.
Ui: lényegében az emberi kutatás ma is próbálkozás, kísérletezés nevet