Kicsit megszenvedtem a melegtõl az elõzõ két napon, ezért ma úgy döntöttem, hogy kora reggelre idõzítem a hátralévõ hétvégi terepi munkámat, talán így kevésbé lesznek tikkasztóak a körülmények. A szúnyoghadakkal úgy számoltam, hogy több nem lesz, mint az elõzõ 2 napon, de tévedtem.. Lépéseimre a reggeli, harmat-lepte dús fûbõl, a mozdulatlan cserjék közül óriási hadak vetették rám magukat, sokszorosan nehezebbé téve a munkát. (Igaz, a tegnapelõtti napon rögtön elfeledtem összes hõség- és vérszívó-okozta kínom, amikor rátaláltam a város jelenleg ismert egyetlen fokozottan védett növényének egy példányára. nevet ).
---
Sajátos, és szinte rendkívüli látványt nyújt most a homokpuszta Gyõr mellett, ennyi vizet még sosem láttam a területen (11 éve járok ki). A máskor ilyenkorra már sárgára aszott, sercegõ homoki gyepek tarkállanak a rengeteg vadvirágtól, de ami igazán szokatlan: nem csak a (régi gyakorlatozásokból visszamaradt) lövészárkok, harckocsiállások teltek színültig vízzel, de a magasabb homokhátak közötti laposokban is tengernyi víz csillog, benne unkák, varangyok koncerteznek. A futóhomok-réteg itt kevésbé vastag, és az enyhén elszikesedett felsõ talajréteg miatt rossz a vízháztartás, könnyebben megreked, pang a víz. Máskor azonban ezek is teljesen szárazak, vízi növényzetnek nyoma sincs (legfeljebb a rövid életû csillárkamoszat-hínár telepedik meg), most pedig félméteres vízben áll a galagonyás "szárazgyep"..