Megnéztem a postám, "kijövet" olvastam az Origo-n, idézek:
"Magyarországon minden öt lakosra jut egy kutya, ötezer kutyatámadás történik évente, és a kutyák által termelt napi negyven tonna ürüléknek csak az ötödét takarítják fel Budapesten. Ki tehet minderrõl?"
.............
"Persze a kutyatartás kárhoztatása kapcsán rögvest felhangzik a kórus: "nem a kutya tehet minderrõl". Persze, hogy nem: korunk hõse, a gazdi tehet. A képmutató állatbarátság apostola. Az állati és korlátlan emberi jogok istápja, bizonyám. A gazdinak kéne beoltatnia kutyáját, fizetnie utána az ebadót, beültetnie a chipet a bõre alá, ivartalaníttatni, képzésre vinni, elaltatnia, ha megtámadja a postást, vagy csak egyszerûen képtelen neki méltó körülményeket biztosítani, továbbá illõ önmérsékletet gyakorolni az egy lakásban élõ kutyák számával vagy a tartott kutyafajtákkal kapcsolatosan. Ez lenne a gazdi dolga. Vagy, ha mást nem, legalább összeszedni kutyája után a sz**t." Forrás: Link
Én is csak a biciklim ellopása óta tartok kutyát a kertben, de vadsága miatt nem viszem sétálni. Ezért itt a kertben végzi dolgát, én felszedem és a komposztgödörbe dobom a kupacot ha nem akarok belelépni amúgy sem épületes látvány. Szerencsére nem "illatos" mert hamar "kiszárad". A sétáltatott kutyák viszont szabadon szaladgálnak nemegyszer száz méterekre gazdáiktól. A sétát megértem, faluvége, mozgás alig van, de ott könnyítenek magukon ahol rájuk jön, nem mellesleg elõszeretettel a kerítést, kaput, kocsibehajtó kaput, az "elõkertben" két örökzöldemet pedig tönkretették a "jelöléssel"...