Noli egyszer eljön az ideje annak is. Ahogy manapság a pénzkereset nehézségei kényszeríti emberek sokaságát átgondolt beosztásra és ésszerû takarékos anyagfelhasználásra, majdan a Természet fogja kényszeríteni az egész emberiséget erre. Más kérdés nem torkoll újabb világméretû torzsalkodásokba vajon. Anno a nagy gyarmatosításokat is a megnövekedett nyersanyagszükséglet indította el és akkoriban becsületes, valamit-valamiért" osztozás vagy mindkét fél javára elõnyös kereskedelem helyett a fegyverekkel támadók számára egyszerûbb megoldás volt a helyi lakosok tömeges lemészárlása, túlélõkbõl rabszolgát csinálva. Régi lovam az emberekben rejlõ agresszivitás, melyet lélektani eszközökkel ügyesen lehet manipulálni mindenkor. Úgy vélem mindig lesz önhitt ember, aki úgy érzi neki több elõjoga van mint bárki másnak (neveltetése még erõsítheti is ebben) ezért agresszíven érvényesíti VÉLT jogait bár semmiben nem kiemelkedõ társaihoz képest csak a bajkeverésben. Származástól függetlenül mindenütt elõtérbe nyomakodik, manipulálja, összeugrasztja az embereket. Ez "kicsiben" is érzékelhetõ, eléd vág a sorban, kocsival számtalan affért éltem meg, amikor már a békés ember is kerékkulcs felé pislog. Az õsidõkben több elszórt kistelepülés szépen megélt vetésforgóval (minden növény oly növényre következzék, mely a földet megfelelõ fizikai állapotban és trágyaerõben visszahagyja) ügyesen párosított növényekkel (nitrogénpótlásra bab-borsó, levéltetvek ellen kaporral odacsalogatott ragadozó rovarok, olvastam "permetezhetünk mezei zsályával, hagymával egyéb fûszernövényekkel is, általában vírus- és baktériumölõ hatásúak." Forrás: Link
Az iparosokat, mûvészeket, gondolkodókat-tudást átadókat (kovács, ötvös, fafaragó, lantos, sámán) "természetben" fizették. A vándorló nomádok közül kivált letelepedett fölmûvelõk békésen eléltek volna, de mindig maradtak nomádok akik számára kényelmesebb volt nehéz munka helyett idõnként megsarcolni a telepeseket afféle "védelmi pénzt" szedve, ha ellenkeztek, raboltak öltek. Idõvel megjelentek más rablásból élõ hordák is, jöttek a háborúk. A háborúk szelekciójában a ügyesebb rablók csak gyarapodtak. A legyõzött rablók területeit annektálták, így keletkeztek nagy birodalmak-országok, manapság hasonlóan a nagy vagyonok. A hatalmat megszerzõ, csúcsra került rabló-fegyveres kaszt irányított, uralmát mindenkor a kor mûveltségi szintjének megfelelõ ideológiával igazolta. A gazdálkodás is rablógazdálkodás lett minden téren. Az õsi idõk óta ez megy kicsiben és nagyban ma már modern eszközökkel. A rablóvezérek mai utódai kezdik felismerni hogy ez így nem megy tovább, már csak hatalmuk "átmentése" érdekében is tenni kell valamit. Gond hogy a vezetõk ma sem a "legokosabb" természetes elõtérbe kerülésével hanem a tömegek manipulációja révén vagy erõszakkal kerülnek hatalomba. Az embereket kellene megváltoztatni, megfelelõ neveléssel totyogó kortól kezdve agresszivitást-ügyeskedési hajlamot átterelve a másik ember megbecsülésére, ésszerû és "fair-play" versengésre, fõképp a kitartó munkavégzésre. Régi római mondás: "amit gyakran teszel természeteddé válik". Kicsit elkanyarodtam, de úgy vélem a Természetnek-Embernek kölcsönösen hasznos munka helyett ma is sok helyen rablógazdálkodás folyik. A rablás az emberiség létezése óta "sikeres magatartásminta" - de csak addig, AMÍG LESZ MIT rabolni.
Bolondos gondolatom támadt: egy büszke piramis mindenek fölé magasló csúcsa önhittségében még magasabbra akar emelkedni, de más nem lévén, emelkedéséhez szükséges anyagát maga alól ássa ki, ezzel saját alapjait gyengíti és összeomlik. Nevezhetõ szerkezeti átalakítás nyomán alkalmazott újrahasznosításnak is akár, de ettõl még összeomlik az egész piramis, csúcsa pedig önmagában képtelen megállni a levegõben Bocs a filóért, jó napot jó kedvet mindenkinek nevet