Az a baj, hogy a legtöbb télen nem alakul ki összeköttetés az Ural keleti oldalán kialakuló hidegpárnával (ami a tél nagy részében a szibériai maximumba bele is olvad), csak akkor, ha tartósan erõs és nagy blokkoló északkelet-európai AC alakul ki. Mivel ez a hideg a talaj felõl fölfelé fejlõdik vertikálisan, de a határa a határréteg teteje, nem egyszerûen kel át az Ural-hg-n, csak az elõbb említett AC tudja áthúzni rajta. Ezen az Ural fõnje melegít egy kicsit, tehát a Kelet-európai síkságon is szükséges hótakaró, hogy visszahûtse. Ezzel a tél második felében általában nincs gond, a tél elsõ felében viszont ez gyakran nem áll fenn, így ha mégis beszivárog, a "lehetõségekhez" képest kevésbé fagyos idõjárás alakul ki.
Legjobb (és persze még ritkább), ha a két AC összeolvad, olyankor a hideg már egy-az-egyben tölti ki a Kelet-Európai-síkságot, és a talaj felõl mindkét területen tovább hûl. Gyakrabban azonban ez is csak a tél második felében szokott kialakulni.
A lényeg tehát, hogyha az ÉK-Eu-i AC nem alakul ki tartósan erõsen, akkor ez a légtömeg nem jön át az Ural-on, vagy ha át is jön belõle valamennyi, hozzánk már nem jut el.