Egyetértek. A gyerek egyedül csak magától nem fog félni se kígyótól, se mástól. Volt egy kollégám, akik azért kellett eladják a pitonjukat, mert az alig egy éves kisöcsi csak azzal volt hajlandó játszani, nem érdekelték a gyerekjátékok és sírt, ha bezárták a kígyót....
A gyerek minden kukacot, bogarat, stb. összefogdoz, hazavisz. Az anyák, nagyanyák, óvónõk és társai plántálják beléjük a félelmet. Ez sztem nem genetikailag beivódott dolog, hanem tanult viselkedésforma. Ha genetikailag menne, akkor az ember ösztönösen félne a gombától is pl., hisz ugyanolyan gyilkosok vannak köztük, mint a kígyók közt.
Azt se feledjük, hogy a kígyó sok-sok-sok ókori népnél szent, gyógyító állat volt, gyógyító istenség jelképe, csak a zsidó-keresztény mondavilág tette gonosszá (talán pont az õsi gyógyító "pogány" istenek elleni tiltakozásul, ki tudja?). A világ kígyómítoszaiban SEHOL máshol nincs alapvetõ gonoszság bennük!!!!!

Ha a leányzód ilyen ügyes és érdeklõdõ, vegyél valami jó kis képes határozót, amibõl együtt meg tudjátok keresni, kit talált, s meg tudja tanulni, kit puszilgasson, s kit inkább ne. :-)