Coontac ennek örülök és udvariaskodás nélkül mondom megtisztel a véleményetek nevet
Nem a stressz a gond, kitartásom szûnt meg. Kérlek ne tekintsétek önsajnáló énközpontú siránkozásnak, eleve orvosi elõírás "csak olyan messze menjek ahonnan biztonságban visszaérhetek, emelkedõn óvatosan". Sokat sétáltam unokáimmal a Duna-parton, gyakran meg kellett állnom mert elgyengültem. Fizikai erõm van, a ház körül eldolgozgatok, "öndícséret büdös" tegnap fogtam valakivel kezet és felszisszent "de erõs fogásom van" ám csak rövid idejû erõkifejtésre vagyok képes. Ez érvényes sétára, bringázásra, mindenre. Alig egy órányi autózás is kifáraszt pedig fiaim visznek. Ha bringával bemegyek a városba ami célpont szerint kb. 10-12 km-es út oda-vissza, utána "kidöglök" le kell feküdnöm kicsit. Itt az eldugott csendes zöld környezetben magányban jó a közérzetem, még látásom hallásom szaglásom is feljavult/kiélesedett. Mégis olyan vagyok mint a "hengerfejes-autó", jár a motor gurul a kocsi, de "nem húz". Néha még kiballagok RSP/NLC vadászatra ahonnan körkörösen belátom a teljes eget, de lassacskán és nem túl messze. Csak hátráltatnálak Benneteket. Ez van, ne haragudjatok hogy személyes elemekkel untattalak Benneteket.
Azért nem adtam fel legalább egy Metnet talira még elmegyek kacsint
Virtuálisan már öt éve "beszélgetünk" ideje hogy "élõben" is megismerjem azokat akiket megkedveltem. Bár az Isten mentsen meg ettõl Titeket mert ha egyszer elkezdek beszélni programozáshoz hasonló fárasztóan sokfelé ágazó "mindent mindennel összekapcsoló-megmagyarázó" dumámmal amit azért igyekszem nem untatóan formálni, csak abbahagyom nem befejezem. Oldalas fórum-filóim sejtethetik laza