Kis filó emberségrõl-állatságról friss élmény alapján szegyenlos Ismertek talán, nem vagyok nyavalygó széplélek de szeretem az állatokat az emberiesség ésszerû határáig, végül is állat az "csak" állat. Ha nekem nem ártanak én se ártok nekik, ha már segíteni nem tudok, legalább békén hagyom õket.
IGEN, vannak elesett, önhibájukon kívül nehéz sorsba került emberek IS, természetesen elsõdleges dolog elesett embertársainkon segíteni, de ehhez egyedül kevés vagyok. Való igaz van közöttük a lusta másokon élõsködõ aki már az "átkosban" is "közveszélyes munkerülõ" volt/lett volna. Viszont sok közöttük a betegség, sorscsapás következtében tönkrement ember IS aki bármily nyomorban tengõdve is de legalább ÉLNI szeretne. Tisztában vagyok a realitással, véleményem - elõbb az EMBEREK azután az állatok - DE...
Elesettekkel kegyetlenkedni, legyen az ember vagy állat mindennek a teteje.
Értelmetlen szadista barbár cselekedet felgyújtani egy benzinkút közelében alvó hajléktalant amint azt pár éve Pesten a Parlament és a "Fehér Ház" közötti benzinkút melletti téren "tréfás kedvû" suhancok tették. Ha a lángoló ruházatú ember bepánikol és beszalad a kútra, ki tudja mi történik, szerencsére a kutas szaladt oda tûzoltó készülékkel a kiabálásra
A lényeg: ma újra szembesültem az emberi kegyetlenséggel. A "túlparton" volt dolgom, átbringáztam. Megérkezve odasomfordált hozzám egy aranyos tacskóforma. Láthatóan "kivert kutya" volt szomorkás-kedvesen kereste a tekintetem, nézésével szinte könyörgött vigyem magammal, dehát nem gyûjthetem be a világ összes gazdátlan állatát, örülök hogy a "sajátjaimat" elláthatom. Fél óra múltán az intézménybõl kilépve még mindig ott volt, de riadtan félreugrott elõlem. Szeme rémült, oldalán sáros talpnyom, valaki oldalba rúghatta a tétlenül ott ácsorgó csoportból. Az ilyenek rugdalják fejbe a földre került embereket is. Ahelyett hogy egyenlõ erejû ellenfelet keresnének, csoportban mint a dögkeselyûk, az elesettebbeket kínozzák tépik-marják mert nem tud védekezni. Amennyiben ezek az emberek(?) saját kilátástalan sorsukat rugdalják le a gyengébben, pszichikailag érthetõ. De a pszichikai-fizikai kegyetlenkedés nem old meg semmit és bárkivel-bármivel szemben embertelen, ergo az ilyenek NEM emberek hány Idesorolom azokat is, akik sorsára hagyják rájuk szoruló egykori kedvencüket. Ismétlem, a gondoskodás sorrendje: elõbb az EMBER azután az ÁLLAT, DE MINDEN ÉLÕLÉNYNEK joga van a szenvedés nélküli élethez-halálhoz. Tudom, ölni is szükséges olykor, ám az legyen gyors és "kegyes" halál. Ez nekünk embereknek, "lények fölötti lényként" kötelességünk LENNE. Tisztelet a kivételnek, sajnos sokak fejében középkori sötétség maradt, számukra népek vagy állatok irtása-üldözése egyre megy.
Bocs hogy itt írtam ki kesernyés gondolataimat. Lám milyen a magyar nyelv, kicsi a különbség IRÁS és IRTÁS között...
Ui: hogy pozitívumot is írjak nevet Megérkezés után felhívtam fiamat, majd ránézésre sem olcsó mobilomat a nyitott biciklikosárba tettem bringalakatolás alatt. Persze ott is hagytam. Fél órát idõztem az épületben, kijövet láss csudát ott volt ahol felejtettem. Többen is lézengtek ott tétlenül, de senki nem nyúlt hozzá pedig jól látható volt. Még ilyet manapság laza Bubu írta múltkoriban hogy kerülget a szerencse, kitöltök végre egy lottót nevet
Azért a gutaütés is kerülgetett pár hete, mert kedvenc kisboltomban secperc ellopták a pénztár mellé letett hátizsákomat duhos Kiszaladtunk a pénztárossal, még éppen láthattuk amint az egyetlen lehetséges tettes autóval távozott sietõsen zavarban