Meg is köszönöm, hogy közhírré teszed, ugyanakkor ismét csak fájdalmat okoz bennem ez a szörnyûség.
Kb. 2 hónapja szereztem tudomást a beruházásról, úgy éreztem, mintha egy kést döftek volna belém. Lehet mondani, hogy a gyakorlótér mellett nõttem fel, tizenegy-két éve oda vezettek elsõ botanikai felfedezõútjaim, rengeteg szép élmény, emlék köt a homokpusztához. Most, hogy munkám ismét a területre szólít, újraélem ezeket, s közben mérhetetlen szomorúság és düh borít el, mert "az ember buldózerekkel a háta mögött készít értékleltárt arról, ami MÉG van..".