Tegnap reggel vargányásztunk, ma a horgászat jött!
Ködös napkelte a Mura egyik holtágán Link Link
Kisgyermekkorom óta erre a vidékre járunk horgászni, és elképesztõ varázsa van. Gyûlölöm azt a horgászati módszert, amikor mindenféle csodamasinákkal, csodabotok, csodahorgok, csodacsalik segítségével egy horgásztó (lényegében halastó) kiéhezett halaira horgászik a nép oly módon, hogy leülnek a tiszta, fa és bokormentes tópartra, behajítják a csalit 60-80 méterre a partól, felteszik a csilingelõ, fütyülõ vagy éppen akár zenét is játszó kapásjelzõjüket, és a kiéheztetett halakat kicsörlõzik a vízbõl.
Itt, a Mura holtágain, bányatavain, ahol a halak teljesen vadvízi körülmények között élnek, roppant módon érzékenyek a frontjárásra, szélre, a vízszint emelkedésre (mivel az összes holtág, bányató, folyó és patak mind-mind kapcsolatban van a Murával, így azok vizének szintje és minõsége a Muráéval szinkronban változik), itt halat fogni tudni kell.
Gyakran sûrûn benõtt vízpart van, a víz alatt növényzet, fák, faágak, a víz fölé fák hajolnak, külön mutatványokat kell gyakran végrehajtani minden bedobásnál, kivételnél vagy akár fárasztásnál.
Itt nehéz halat fogni, vannak olyan napok, amikor az idõjárás olyan feltételeket teremt, hogy egész nap ott ülhetünk, és egy darab halat nem fogunk.
Tudni kell, mikor kell menni. És hova. És hogyan.
Ez most egy compós hely volt, fogtunk is néhányat Link , a legkisebb fél kilós, a legnagyobb 1,20 körül volt.

Az ártéren van egy növény, ami ilyenkor, a nyár második felében virít, nagyon hangulatossá teszi a vízpartot, nagyon szép virág, csak nem tudom mi ez Link Link Link Link
Valaki szakértse meg lécci, köszönöm!