Sikerült ma reggel a rádióban egy orbitális dolgot mondani...
A Kossuth Hajnal-táj mûsorában a harangvirágokról volt szó, 4:10 körül volt.
Egy kertésznek látszó nõlénnyel beszélt a riporter, a vadon nõtt szépséges harangvirágok említése után a riporter kérdi, hogy ezek hogy kerülnek a kertekbe ("hogy kerül a hegyi rétekbõl és az erdõkbõl a kertekbe a harangvirág?"). Erre a nõlény a magfogáson kívül a következõ mondatot hallatta: "valóban, a harangvirágok közt olyan szépek vannak, hogy egy az egyben beültethetõk, mint dísznövény, a kertbe"
Nem beszélek a mondatban fellehetõ nyelvtani problémákról, bár az is megérne pár szót. A lényeg, ami engem kiakasztott, hogy ezzel a mondattal a nõlény azt sugallta a hallgatónak, hogy hozzuk csak haza az erdõbõl kiásott harangvirágot és ültessük csak a kertünkbe....
A problémát részben az jelenti, hogy egy területen élõ virág minden bizonnyal ahhoz a talajhoz, klímához szokott, így egész kis eséllyel fog a kertben megmaradni, ezért eleve marhaság ilyet mondani, hogy a vadvirág egy az egyben mehet a kertbe. A súlyosabb problémát a védett növények hazahordása jelenti, a ugye a harangvirágok közt is akad védett, fokozottan védett (Széleslevelû harangvirág)... A jó magyar pógár kiszakad az erdõbe, azt se tudja, milyen növényt lát, s a fényképezõgépe helyett a gyalogsági kisásót veszi elõ (jobb esetben, rosszabb esetben csak kézzel kitépi), hogy eztán otthon, a kertjében nõjön tovább a szépséges növény. Persze valószínû nem fog, de a birtoklási vágy ereje hatalmas... És ugye ez nem csupán a harangvirágokra érvényes.
Mondja a rádió mindezt abban a korban, amikor mindenhol lehet kertészeti hibrideket kapni, amelyek legalább olyan szép dísznövények, mint a vadak az erdõben, sziklaormokon. Lehet persze vitatkozni, hogy valóban arra biztatott-e a nõlény, hogy vidd haza az erdõbõl a harangvirágot. Szerintem igen. Pedig azt kellett volna hangsúlyozni, hogy NE vidd haza, hanem vegyél a kertészetben, mert az utóbbi biztosan meg is marad a kertedben s a vadon élõk sem károsodnak.
Azzal, ha az erdõbõl egy vad növényt hazaviszek, károsítom magát a növényt, az erdei életközösséget, megrövidítem embertársaimat, hisz õk már nem csodálhatják meg a virágot egy tisztás szélén, megrövidítem az államot, hisz közvagyont képez a vadvirág, még ha pénzben alig lehet kifejezni az értékét, akkor is... Jó lenne ezen elgondolkodni...