Ó, eszembe jutott róla a legendás tantermi szenderünk, ami annak idején végtelenül idegesítette a tanárt, és sajnos egy épp(nem)olyantársamat is..
A tanóra anyagából nyilván semmi nem maradt meg, de legalább gyorsan lepergett a 45 perc.. nevet

Szender a teremben
Halál-fejét szegetten,
Pödörnyelvét harapva,
Bé szorult a neonba

Jaj, de iszkolt a forróságból
A szívós zuhanó-bombázó,
S kivoltát bizonygatva
Nyolcasait újra írta,

Mígnem egyszer megfáradt,
de mint szender nem lazsálhat,
Átszelte már széltét-hosszát,
Jobb lesz itt az öngyilkosság

Koppan halál-feje a táblába
- nem bízta a krétára -
S derékszöget írte le hullta:
a katedrán egy szender-hulla

Szender a teremben,
merev teste meg-meg rebben,
Látni véli a halál ajkát:
"Csak egy állat!" cipõtalpát..