Hagymás-borsos gomba ügyében: kis tejfellel ijesztett változatban ukrán gomba néven ismerem, az se rossz :-)

Én a varashátú galambicával töltekeztem be (azzal az egy szemmel, ami volt...), igen jó íze volt, soha korábban nem ettem még! A dióíz olyan volt benne, mint azé a friss dióé, aminek még le lehet húzni a bõrét. Nyamm...

Jaurinum: mivel a vargánya nálunk közel olyan ritka, mint a fehér holló, így ha van, az megy szárítani fûszernek, olyan luxushelyzetben még életemben nem volt részem, hogy bármilyen vargányát önmagában csak úgy ehessek.