Jobbulást Palui nevet Én se szerettem a pókokat, ma se szeretem de csodálom "szerkezetüket". "Könnyû azt mondani" ám Neked is másoknak is javaslom, a pókfóbiát illetõen egyszerûen töröld magadból az iszonyt. Higgadtság megõrzésével bármilyen félelmet és ezzel társuló iszonyt ki lehet kapcsolni. Légy óvatos de ha már "benne vagy" csak a feladatra koncentrálj, ne gondolj többé a veszélyekre. Ezek javarészt "a képzelet termékei" és könnyen eluralkodnak minden élõlényen. Javaslom úgy hajolj bármilyen rusnya rovarhoz pókhoz mintha egy finom kis mechanikai remeket akarnál alaposabban megnézni. Sose támad Rád, mozdulatlan marad vagy egyszerûen hátat fordít (figyeljétek meg, semleges helyzetben ez jellemzõ) megriasztva elszalad. A pókot meg is érintheted nem fog semmit tenni, csak a rágóit hagyd békén akkor "harap". Szinte lopakodva közelíts, különösen ha közvetlen látóterében vagy. Megfigyelheted hogy minden rovarnál van egy mozgási sebességhatár melyet csak látással még nem érzékelnek támadásnak. Persze ehhez hozzátartozik hogy lehetõség szerint ne kelts semmilyen mechanikai vagy akusztikai rezgést (ezek is keltenek mechanikai rezgést tárgyakban melyet "süket" élõlények is érzékelhetnek) pld. lábdobogás, hordszíj csapódás, mozgással járó légáramlat. Közelrõl még a lélegzés keltette apró lökéshullámok is megzavarhatják õket. A fotózásra is érvényes tágabb analógiával ha képességeidre alapozva tudatos gyõztesként (ami nem azonos az óvatlan elbizakodottsággal) indulsz csatába, meg is fogod nyerni nevet
A félelem kialakulási folyamata azonos a haraggal. Krízishelyzetben a lény önellõrzése ("harcképességének" belsõ felmérése) és pillanatnyi idegállapotától függõ késztetése dönti el hogy melyik lép fel. Szinte azonos fázisaik vannak, kifejlõdésüket korábbi megélt vagy hallomásból szerzett emlékek árnya befolyásolhatja. A különbség annyi hogy a haragot is félelem motiválja (lényegében megelõzési szándékkal) a félelem tárgyának elpusztítására törekszik, míg a haraghoz hasonlóan eluralkodó/kitörõ félelem menekülésre késztet. Bármely fóbia tulajdonképpen védõfal. Veszélyesnek ítélt váratlan események feldolgozatlan félelmes emlékei "egymásra rakódnak" egyre nehezebben áttörhetõ pszichikai falat képeznek mely eleinte óvatosságot segítõ "védõfal" is lehet, de késõbb már bezáruló csapda oldala.
Jó napot, jó kedvet mindenkinek nevet