:-) Örülök a javulásnak!
A pókok kapcsán abban 100%-ban igaza van Lordnak, hogy 1000 esetbõl 999-ben elszalad a pók, ha meglát / érzékeli a közeledésedet, s pont az szokott a gond lenni, hogy ne rohanjon el fejvesztve, mielõtt lefotózza az ember. Fõleg igaz ez a földön szaladgáló pókokra, akik igen jól érzékelik a lépéseket is. Ha találnál egy cselõ-lakóüreget, órákat kéne ott ücsörögnöd elõtte, hogy egyáltalán kimerészkedjen. Persze most õsszel a srácok bátrabbak, de mint tudjuk, a szerelem elveszi az eszüket nekik is. :-)
Ha már nem segít, akkor a statisztikai adatokban kéne bizakodnod. Korábban C.Szilvi bejegyzésére írtam az ausztrálok "kedvencérõl", a Sydney-i tölcsérhálós póknak az elmúlt 80 év alatt volt annyi áldozata összesen, mint hazánkban a heroinnak 3 hónap alatt... Európában meg aztán tényleg nincs mitõl félni, még ha esetleg fáj is a harapás adott esetben, nem rosszabb a darázs csípésénél, a gyulladások, ilyesmik meg nem a pókméregtõl, hanem a pókszájon lévõ baciktõl vannak - ilyet akkor is össze lehet szedni, sokkal könnyebben, mint pókmarást, ha belebök egy növény tüskéje az ujjadba. Gondolom, a rózsától, akáctól, kökénytõl nincs fóbiád. :-)))
Az emberek nagy része, ha saját átélt pókmarásáról vall, kiderül, hogy még csak nem is látta a tettest, csak sejti, hogy pók, hisz "mi más lett volna"... Ha a pókok beszélhetnének az emberek tetteirõl.... Sok a terhelõ bizonyíték ellenünk, az tény. :-((

Az biztos, hoyg a fényképezés nagyon sokat tud segíteni a fóbia leküzdésében! Úgyhogy csak így tovább. :-))