Ismét nem átallom megjegyezni, hogy amennyiben nem pókászt, vagy pókászatban járatos személyt mar meg a pók, nem lehet a fajt beazonosítottnak tekinteni, ha csak meg nem fogták s meg nem vizsgálták utólag. Az orvosok, akik a marások nyomával találkoznak, az esetek legkisebb részében rendelkeznek olyan információkkal, hogy a marást mi csinálta! Indexes fórumos fotós kolléga DIREKT megmaratta magát egy C. punctorium-mal (más pókkal is próbálkozott), idézem a tapasztalatait:
"Nem nagyon kellett bíztatni, hogy marjon meg. Rátettem a bõrömre és bele is kapott egybõl. Elég agresszívan viselkedett.
Ami a sebet illeti kb 3 nap volt , mire elhalványodott a duzzanatos csípés helye, de a csáprágók helye még látható volt egy hét múlva is. A vizesruha jót tett neki. nevet A fájdalom mellett igazából mást nem éreztem. A seb helye viszont égett rendesen.
Még egyszer nem ismétlem meg az tuti. "
Szóval ez volt hazánk egyetlen veszélyes marású pókja. Nyilvánvaló egy kisgyereket elvisz orvoshoz az ember, de épeszû felnõtt, ha csak nem valami különösen érzékeny ponton marják meg, nem megy orvoshoz vele. Egy biztos, nincs a mérgében neurotoxin és nem okoz szövetelhalást sem, megfelelõ enzim híján.