A legnagyobb probléma e jó hírrel az, hogy nem elég újra megtalálni egy kihaltnak hitt fajt, hanem tudni kell, hogy van-e élettere, illetve hosszú távon fennmaradni képes méretû és genetikai diverzitású populációja. Nem túl optimista a hozzáállásom, tudom, de attól tartok, hogy egy kihaltnak hitt faj esetében hiába találnak egy-egy egyedet vagy esetleg kicsike csapatot, ezzel nincs megoldva a faj valódi fennmaradása... Az állatkerti tenyészakciók esetében is a legnagyobb gondot az jelenti, hogy tudnak-e olyan, nem rokon egyedekbõl álló csapatot létrehozni világszinten, amit vissza lehet telepíteni az eredeti élõhelyre s azok ott stabil, életképes közösséggé alakulhatnak. Annak nincs sok értelme, hogy a populációvá alakulásra, ottani élõhelyi viszonyokba beilleszkedésre képtelen állatcsapattal menjenek vissza a vadonba. :-(
Egyébként is a fajkihalásokban nyújtott közremûködésünk ugye ma már nem a vadászat, hanem az élõhelyek elvétele a fajoktól. Lásd még dunakeszi láp kontra auchan.
Hiába mentünk egy-egy fajt, ha élõhelyi közösségeket nem tudunk...