Igazad vagyon nevet Laikusként már én is elfilóztam a kihalás szélére sodródó fajok megmentésével járó lehetséges "beltenyészeten" és ezzel járó géntorzulásaikon. Védett környezetben való szaporításuk egyúttal (szerintem) felvetheti olyan változás lehetõségét is ahogy a farkasok domesztikálódtak kutyává ki így-ki úgy. (Szélsõséges példával, megõrizhetnek néhány jellemzõt de pld. Tomi kutyán külsõleg semmi nem utal farkas õsre csupán ugatása. Egy vakkantás lelassítva kifejezett farkasvonítás).
Kutatásokra alapozva állítják, volt idõ amikor az emberiség is kihalás szélére sodródva csak pár ezer lelket számlálhatott. Ma hétmilliárd felé közelítünk. Közben alaposan megváltoztunk (tisztelet a kivételnek, az állati ösztön sajnos ma is felismerhetõ nemegyszer). A Biblia szemszögébõl pedig két embertõl származik mindenki. Köztudott, csak egymás között házasodó csoportokban (pld. a Biblia tanításait szó szerint követõ amish és mennonita közösségeken belül) gyakori a genetikai sérülések okozta, sokszor halálos betegség.
Laikus vagyok, de vannak fenntartásaim, fõleg a kis egyedszám miatti beltenyészet lehetõsége miatt. Ezen viszont már segíthet a megfelelõen alkalmazott géntechnológia kacsint
Ui: engedelmeddel megismétlem igen lényeges zárómondatod: "Hiába mentünk egy-egy fajt, ha élõhelyi közösségeket nem tudunk..."