Na most van pár percem:
Egy orosz genetikus, Dimitrij Beljajev végzett prémállat tenyésztési céllal szelidítési kísérleteket ezüstrókákkal, még az ötvenes években. E kísérlet során egy csapat rókakölyköt nevelt fel, közben személyes kapcsolatban volt az állatokkal. Az állatok közül következetes választások sorával azokat szaporította tovább, amelyek nem féltek tõle. Ha egy róka oda mert menni hozzá, esetleg még hozzá is mert érni a kezéhez, az biztos befutó volt a szaporításban részt vevõk közt. Mindössze 8 generáció múltán a rókák teste kisebb lett, bundájukban pedig a kutyákra jellemzõ foltos mintázat jelent meg – holott a kutató kizárólag a szelídség alapján válogatott!
Az eredményül kapott barátságos, kutyaszerû rókák stresszhormonszintje is lényegesen alcsonyabb volt vad társaikénál. E rókák felnõttként is játékosak voltak, figyeltek az emberre, kíváncsiak, tanulékonyabbak lettek, pont, mint a kutyák.
Ha az ember egy adott tulajdonság alapján választ, az több egyéb jellemzõvel együtt változik meg. Ez természetesen más élõlényeknél is így van, a gének rendszerben állnak, összekapcsolódnak, így lehetséges, hogy egyik változása egy másik tulajdonságra is hat. Egy rakás genetikai eredetû betegség hasonló elven jött létre.

Háziasított orosz ezüstrókás videók:
Link
Link