Lehet, hogy ma ez a cél, de ezelõtt kb 60-70 évvel a szõrmeipart akarták könnyen kezelhetõ és igények szerinti tulajdonságokkal bíró rókákkal ellátni. Ha róka lennék, százmilliószor inkább lennék kényztetett kiskedvenc egy texasi ház udvarán, mint ugyanitt kucsma. :-) Amúgy meg sajnos még mindig milliószor több róka jár nõi testen, mint kedvencként. Ugyanez igaz a csincsillára és még egy rakat állatra. Az ilyen bundás nõk mellett szoktam jó hangosan megjegyzéseket tenni arra, hogy remélhetõleg õ is olyan körülmények közt éli le a hátralévõ nyomorult életét, mint a bundája eredeti tulajdonosa tette volt... Sajnos egyebet nem tehetek, mert a törvény bünteti.....

A háziasítások kapcsán még érdemes elolvasni Jared Diamond "Guns, Germs and Steel" c, könyvét (magyarul pl. itt kapható: Link - az angol ennek kevesebb, mint a felébe került...). Egyértelmûen benne vannak olyan dolgok, hogy miért nem lehet pl. a zebrát háziasítani (ma sem, mai technikákkal és tudással sem), s miért lehetett a lovat vagy a kecskét. Stb. Szóval kell legyen az állatban némi "affinitás", kell birtokoljon olyan tulajdonságokat, amik képessé teszik az ember általi tenyésztésre, legyen szó madárról vagy négylábúról.