Igazad van JoeJack, kicsiben is zajlik a környezetszennyezés a nap minden percében ahol csak ember él. A szokásos emberi anyagcsere nem károsít ("csupán" biológiai veszély) de udvarra kilöttyentett zsíroldószeres mosogatás-mosás öblítõvize, egy nehézfémekkel mérgezõ anyagokkal dúsított kenõolaj elfolyatása már igen. Elég arra gondolni hogy nem akad olyan bolond aki meginná, akárcsak belekortyintana.
Tisztelem mindazon fórumkollegát aki széleskörû elméleti és gyakorlati tudását tapasztalatát olykor megcsillantja, de nem kérkedik vele, véleményüket mértékadónak tartom és elfogadom. Tudásuk birtokában képesek józanul mérlegelni a helyzetet. Talajpufferelés- igaz létezõ folyamat, de kitûnõ kapaszkodó a vétkeseknek. Én néha még azon is aggódom ha a kertben mosom le kocsimat, a tisztítószeres víz milyen károkat okozhat. Nem felejtem el (korábban említettem már) édesapám három kaukázusi fenyõt ültetett szentendrei telkén. Egy megmaradt, szereti helyét 38 év alatt annyira megnõtt kiterebélyesedett, hogy a Google felvételén is azonnal szembeötlik. Két társa azért pusztult el nagyon gyorsan még növendék korában, mert apám egyetlen alkalommal egy vödör ultrás mosogatóvizet öntött tövükbe. És ez csak ultrás mosogatólé volt nem 13 pH lúg. "Slaggal lemosható" hát ez cinikus vagy zavart elmeállapotú javaslat. Ilyenkor mindig kedvem lenne ráordítani a magyarázkodókra "NE MAGYARÁZZA MEG KATONA!" A témában járatlan emberek is látták a tározó repedéseit. Már az elsõ repedésnél az alapokat kellett volna erõsíteni, nemhogy a falakat magasítani. Az emlegetett laborvizsgálatok csak arra voltak jók hogy megnyugtassák lelkiismeretüket. Tudták õk hogy baj van a statikával, dehát sûrû a vörösiszap, nem folyik messze ha szétroppan a tározó. Csak éppen nagy mennyiségû esõvel nem számoltak, pedig ilyen esetben kötelezõ a biztonsági túlméretezés természeti csapásokra is számítva. (Legenyhébb példa - már egy antenna telepítésénél is orkánszerû szélnyomásra számolnak, aszerint méretezik, telepítik) A mostani esõzésekben a kutya edényében naponta 2-3 kg tömegû víz gyülemlett össze. Egy ekkora nyílt felületen sok tonna terhelte tovább a tározót és folyékonnyá tett szerencsére "csak" 1 millió tonna iszapot. Esõzésben megduzzadt patakok gátakat szakítanak át, ezért gondosan ellenõrzik a gátakat. A tározó falai is gátak, de a vörösiszap sûrû (amíg fel nem áztatja sok esõvíz) oda se neki pár világûrbõl is látható repedésnek. Arra gondolt valaki hogy a repedésekbe folyó kevés csapadék is MEGFAGY télen, tovább tágítva a repedéseket? Aki saját házán tapasztal süllyedést mozgást bizonyára tesz valamit ellene, de ha repedés jelenik meg a falon azonnal tesz valamit. Túl azon hogy a nyilatkozó nem utalt arra mi történhet a talajban - a nagy nyílt felületek mint úttest, házfal slaggal valóban lemoshatók. De kérdem, hogy mossák le "slaggal" az olykor élet munkájával keservesen szerzett, lúgtól elázott eszközöket? (PC, plazmatévé, berendezési tárgyak, a házbelsõk fotóin látszik. Bizonyára társul mellé sok udvaron károsodott kerti kapa, szerszámok, autó) Egy alapos slagolás a megbontott vasúti töltést is helyrehozza?
Minden tiszteletem a katonáké tûzoltóké akik a mérges kigõzölgésektõl terhes szennyezõdésben gázolva felszámolják a közvetlen veszélyt, megtisztítják legalább a látható környezetet. De ez is csak olyan mint a tûzoltás, oltás közben óhatatlanul megsemmisül minden ami útba akad. A tüzet lokalizálják, füstölgõ üszkös romok maradnak, de nem terjed tovább. Arra is ügyelnek, ne maradjon parázs mely újraélesztheti a tüzet. Nem tehetnek róla, hogy jelen esetben a tisztítással ("slagolással") talajba juttatott szennyezõdés évekig lappangó parázs lesz, mely sok kárt okoz még mire kialszik. Cinikusan lehet mondani, eredetileg is ott volt hát most visszakerült - azért hozzáteszem, sokkal kisebb területen sokkal nagyobb koncentrációban mint ahonnan eredetileg bányászták. A koncentrált szennyezõdés kémiai reakciókkal átalakítva semlegesíthetõ, leköthetõ. Viszont elgondolni is borzasztó hogy ezért sósavat öntenek a patakba. Nincs választás, a további lúgos szennyezõdést meg kell valahogy állítani, ami elfolyt már elfolyt. Felötlik a kutatóintézeti laboránsnõ esete. Cianidsó oldatot ivott és az odakészített sósav alapján is úgy vélhette majd a gyomrában HCN keletkezik. A sósav megivására természetesen nem maradt már ideje (a gyomorsav gyorsabban reakcióba lépett).
A baj megtörtént most próbálják menteni ami menthetõ. Régi mondás "s**rnak bajnak nincs gazdája", magyarázgatják mentegetõdznek csúsztatnak pedig nem olyan országban élünk ahol már egy sikkasztó fõosztályvezetõt is nyilvánosan lõnek tarkón. A majdan bûnbaknak megnevezett emberek megúszhatják pár évvel az "úri börtönben" békés növénytermesztéssel, kéthetente eltávval.
"Repül a nehéz kõ, ki tudja hol áll meg s kit hogyan talál meg" a közvetlen környezeti hatásokat láttuk. Vélekedünk de nem tudjuk mi következik még ezután. Helyreállítják amit ahogy lehet, aztán lassan elfelejtik. Three Mile Island, Csernobil, Bhopal tragédiája is kellemetlen emlékké halványult (sokról nem is tudunk) remélhetõen a szakemberek tanultak belõle.
A szörnyû halálban elpusztult halottak nem panaszkodnak, élet megy tovább. Temetnek, megtöltik a dögkutakat. Mi lesz az élõkkel?
A földönfutókká lett emberek között nem egy, vélhetõen újrakezdésre képtelen ember eltûnik majd a többi földönfutó között ételért-ágyért kicsinyke motyójáért küzdeni a hajléktalanszállón, jobb koldulási helyért verekedni. Ez már nem az õket odajuttatók gondja, a karitatív szervezetekre nehezedik (nem elég önként vállalt önzetlenségük, nemegyszer "rájuk is tolják"). A profitorientált biztosítók nem karitatív szervezetek, igyekeznek majd a legkisebb veszteséggel megúszni. Lesznek perek, szépen gyarapodik majd a sikerdíj is. Sok embernek látszó lény "keresni fog" mások tragédiáján, tegyék fejük alá koporsójukba... szomoru