Bioszféra
A Marcalt az elmúlt évtizedek során több trauma is érte, de mindig viszonylag hamar regenerálódott.
Az elsõ az 1960-as évek második felében történt folyószabályozás volt, ami az ország egyik legjobb csukás vízének számító Marcalt néhány évre teljesen tönkretette. Hogy milyen kiváló csukás víz volt a Marcal, példaként megemlítem, hogy középiskolás diákként az 1996-os tavaszi szünetben - még a szabályozás elõtt - volt olyan horgászatom, amikor egy nap alatt több mint 100 db csukát fogtam benne villantóval és szalonnabõr csíkkal mártogatva. Az 1970-es évek elejére, közepére a folyó teljesen regenerálódott annyi különbséggel, hogy a csuka helyett az áramlást kedvelõ halfajok szaporodtak el, mint pl. a márna, a jászkeszeg, a paduc, a domolykó és a szilvaorrú keszeg. Azért a csendesebb részeken csuka is maradt... A vízminõség ekkor kitûnõ volt, mert a nyírádi mélymûvelésû bauxitbányából kiszivattyúzott karsztvizet a Melegvíz patakon és a Marcalon keresztül vezették el. Ezért is kellett szabályozni, mert a régi meder nem bírta elvezetni a karsztvizet. A folyó vize ekkor kékeszöld színû és kristálytiszta volt, mint egy akváriumban úgy lehetett a halakat megfigyelni benne.
A második traumát az ajkai timföldgyár okozta, amikor 1989. végén tömény nátronlug került a Torna patakba és azon keresztül a Marcalba. Mindkét vízbõl kipusztult minden élet.
Mire a víz regenerálódott volna, az 1990-es évek elején jött a harmadik trauma, mert a bauxitbányászat leépítésével a karsztvíz kitermelés is megszünt és a folyó vízhozama nagyon lecsökkent, a felsõ szakaszon szinte víz sem maradt a szabályzáskor megnövelt keresztmetszetû mederben. A folyó ekkor ugyanolyan berki jellegûvé vált, mint amilyen a szabályozás elõtt volt. Eltûntek belõle az áramláskedvelõ halfajok és ismét a csendesebb vizeket kedvelõ fajok - ponty, kárász, csuka - vették át az uralmat és nagyon elszaporodtak a vizinövények is, jó búvó és ívóhelyet adva a halaknak. A folyó rövid idõn belül ismét viszonylag haldús vízzé vált.
Ebben a helyzetben érte a folyót a negyedik trauma, a mostani vörösiszap katasztrófa, aminek következtében 1989-hez hasonlóan minden élet kipusztult a vízbõl. 1989-ben a folyó érintetlen felsõ szakaszáról származó halak elég gyorsan benépesítették a havaria sújtotta alsó részeket, csak remélni lehet, hogy ez most is így történik majd.
Az elsõ az 1960-as évek második felében történt folyószabályozás volt, ami az ország egyik legjobb csukás vízének számító Marcalt néhány évre teljesen tönkretette. Hogy milyen kiváló csukás víz volt a Marcal, példaként megemlítem, hogy középiskolás diákként az 1996-os tavaszi szünetben - még a szabályozás elõtt - volt olyan horgászatom, amikor egy nap alatt több mint 100 db csukát fogtam benne villantóval és szalonnabõr csíkkal mártogatva. Az 1970-es évek elejére, közepére a folyó teljesen regenerálódott annyi különbséggel, hogy a csuka helyett az áramlást kedvelõ halfajok szaporodtak el, mint pl. a márna, a jászkeszeg, a paduc, a domolykó és a szilvaorrú keszeg. Azért a csendesebb részeken csuka is maradt... A vízminõség ekkor kitûnõ volt, mert a nyírádi mélymûvelésû bauxitbányából kiszivattyúzott karsztvizet a Melegvíz patakon és a Marcalon keresztül vezették el. Ezért is kellett szabályozni, mert a régi meder nem bírta elvezetni a karsztvizet. A folyó vize ekkor kékeszöld színû és kristálytiszta volt, mint egy akváriumban úgy lehetett a halakat megfigyelni benne.
A második traumát az ajkai timföldgyár okozta, amikor 1989. végén tömény nátronlug került a Torna patakba és azon keresztül a Marcalba. Mindkét vízbõl kipusztult minden élet.
Mire a víz regenerálódott volna, az 1990-es évek elején jött a harmadik trauma, mert a bauxitbányászat leépítésével a karsztvíz kitermelés is megszünt és a folyó vízhozama nagyon lecsökkent, a felsõ szakaszon szinte víz sem maradt a szabályzáskor megnövelt keresztmetszetû mederben. A folyó ekkor ugyanolyan berki jellegûvé vált, mint amilyen a szabályozás elõtt volt. Eltûntek belõle az áramláskedvelõ halfajok és ismét a csendesebb vizeket kedvelõ fajok - ponty, kárász, csuka - vették át az uralmat és nagyon elszaporodtak a vizinövények is, jó búvó és ívóhelyet adva a halaknak. A folyó rövid idõn belül ismét viszonylag haldús vízzé vált.
Ebben a helyzetben érte a folyót a negyedik trauma, a mostani vörösiszap katasztrófa, aminek következtében 1989-hez hasonlóan minden élet kipusztult a vízbõl. 1989-ben a folyó érintetlen felsõ szakaszáról származó halak elég gyorsan benépesítették a havaria sújtotta alsó részeket, csak remélni lehet, hogy ez most is így történik majd.