Csak az a baj, hogy mindenki nagyon szépen elképzel egy szebb,környezetbarátibb,emberibb stb. világot,az iskolában sulykolják a gyerekekbe a környezetvédelmet,a gyerekeim iskoláiban mindenféle gyûjtéseket szerveznek, hogy a gyerekek is segítsenek a rászorulókon.Holott a károkozók napi költése több,mint az egy nap alatt összegyûjtött adomány.Ha baj van, akor szegény adj adományt, legyél önkéntes, vedd ki te is a részed a bajból, legyél szolidáris. De akinek naponta milliókkal nõ a vagyona az meg sunyít,max. alamizsnát osztogat. Szerintem óriási tévedés, hogy a világot a magánérdek,a profitéhség meg a zabálássá fokozott fogyasztás és ennek orrba-szájba történõ reklámozása elõbbre viszi. Ez valóban az emberiség sokkal nagyobb arányú technikai fejlõdéséhez vezetett, de a környezetünk brutális elpusztítása árán. Ha nem tesz ellene senki, akkor lassan minden hónapban rendezhetünk adománygyûjtést,segélykoncertet hol a vizek megmentéséért,hol a járványok áldozataiért,hol természeti csapások károsultjaiért,hol vegyi,hol biológiai,hol akármilyen katasztrófák,tûzvészek,sárlavinák,balesetek emberi vagy állati vagy növényi áldozataiért. A luxuszabálás párhuzamosan folyik az alamizsnagyûjtéssel és mindenki bölcsen csak annyit mond: "ez a világ sora,nincs mit tenni,félrefordítom a fejem..." szomoru