Ezzel az a baj, hogy kissé demagóg. Nem pénz, sokkal inkább lelkiismereti kérdés, ki, mivel, hogy segít. Sem neked, sem nekem, sem másnak nincs joga egyes emberek pénztárcájában turkálni. Aki tud, ad, aki tudna, de nem akar, ne is tükörbe kell néznie reggelente. Ezen az alapon sok mindenkit számon lehet kérni, miért nem ad, vagy nem ad többet.
Szeretném, ha a gazdagok közé tartoznék, valószínû, adnék. De lehet, pont ezért nem vagyok köztük. A fene tudja. Bõvel elég, ha az egyes ember, te, meg én úgy kezd reggel borotválkozni, "hogy megtettem minden tõlem telhetõt".
Ez sokkal fontosabb, mint azt nézni, kinek, mi van, mibõl, mikor, hogyan szerezte.
A fõ probléma pedig ott van, hogy az adományok ideje még nem jött el.
Most sokkal fontosabb az életmentés és a még nagyobb baj megelõzése.
Azt pedig nem tudhatjuk, hogy akinek van, adott-e már? Mert az ias lehet, hogy igen.