Egyszerûen az ipar lobbija és hatalmi kapcsolódási pontjai miatt sokkal inkább fittyet hányhat a környezetvédelmi normákra és etikára.
A technológia - feltárás - erõs lúgosítással jár, a melléktermék (fõként vörös iszap) önmagában is erõsen lúgos, plusz a feltáráshoz használt és körfolyamatszerûen visszavezetett NaOH-nál fellépõ (oldódási) lúgvesztéság a vörös-iszappal távozik, biztosítva az extrém-lúgosságot.
Ezt az iszonyatos mennyiségek miatt szintén iszonyatos mennyiségû savval lehet a veszélyes hulladéki szintet képezõ Ph 11,5 felé elmozdítani, itt lép be az iszonyatos profit-éhség és az elsõ mondatban leírt tényezõ-együttes.

Nálunk (olefingyár) óránként 3-4tonna tömény (13 körüli Ph-jú) fáradt-lúg képzõdik (ez ugye napi 80t körüli mennyiség...) , ezt kötelezõ nekünk 6-9 Ph között semlegesíteni (ráadásul még a technológiába illesztve), nem kis mennyiségû kénsavval.