Tegnap bringázás közben halálra gázolt felnõtt sünöket is láttam. A lefotózott elgázolt siklók még aránylag "egyben maradtak", de a kilapított sünik szinte csak tüskéikrõl ismerhetõk fel, nem fotóztam le. Valahányszor szántóföldi munka folyik (szorgalmas gazda, gondozott föld) felriasztott élõlények serege igyekszik a hétvégi házak körzetébe menekülni átkelve az aszfaltos úton ahol sokan halálukat lelik, kezdve hernyókkal, csigákkal a nagyobb testû lassan mozgó élõlényekig. Nincs megoldás, senki nem kárhoztatható érte. Élni kell, a gazda dolgozik hogy legyen mit enni (nekünk is) a földjén megtelepedett kis lények menekülnek amerre szabad az út, ez a Sors a szerencsések és életrevalók megmaradnak. Menekülésük nagyon emlékeztet a frissen kikelt kisteknõsök élet-halál versenyfutására ragadozók között a tengerpartig.