De jó ez a megfogalmazás! Nekem pont fordítva mûködik az agyam. Csomó ismerõstõl kapok letolást, hogy állok a zebránál, megáll, integet, átmegyek, de észre se veszem, hogy ki volt a kocsiban. Egyszerûen képtelen vagyok arra, hogy a kocsit egy átlátszó tárgyként kezeljem, egyszerûen csak egy veszélyes doboz számomra, és tök mindegy, hogy az anyám vezeti vagy a szomszédom, nem fogom felismerni, hogy hús-vér ember van a szélvédõn belül, akkor se ha dudál vagy letekeri az ablakot...