Lordom, engem zebrán akart a szegény kutyeszhoz hasonlóan eltenni láb alól egy tahó... Megállok, mert mindig megállok, mivel félek a kocsiktól, akkor is megállok, ha messzi van és át tudnék menni, de inkább megvárom, míg elhúz és tiszta lesz az út. Ahogy állok a zebra elõtt, két kocsi jön, az elsõ lefékez és int, hogy menjek át. OK, ma már ez a szabály, hogy meg kell állniuk, de én szerencsére gyanakvó vagyok. Szóval elsõ kocsi megáll, erre a mögötte érkezõ második ELÕZ A KÖRFORGALOM ELÕTTI ZEBRÁN... Ha nem elég jók a reflexeim és nem tudok visszaugrani, úgy elcsap, mint egy nyulat... Hát mit gondolt az a népi tejföltartó cserépedény, hogy mi a frászért áll meg az elõtte lévõ autó a zebránál? Kedvem lett volna beleereszteni egy aknagránátot.
Ja és egyedül ült benne egy hím, tehát nem szülõ nõvel sietett a kórházba (ami amúgy az ellenkezõ irányban is van).
Az állatok elütésébõl sokan sportot ûznek, na õk is tökéletesen érdemesek az aknagránátra.