Tényleg sajátságos kép: jó kis nyugati szélrendszer veszi körül az Arktiszt, mintha a grönlandi jégplató az Antarktisz volna. E szélrendszer eurázsiai szakasza valóban a sarkpont közelébe vezeti fel az alacsonyabb szélességek enyhe levegõjét. Ez nem tesz jót a sarki jégnek, tiszta sor. Viszont több mint valószínû, hogy ezek a rendkívül hosszú, majdnem lineáris légpályák nem állhatnak fenn sokáig -az áramlási vonalak behullámzanak, és a Skandináviától Alaszkáig érõ ciklonrendszer fel fog darabolódni. (Az AO fáklya a legutóbbi futásban lefelé tendál, tehát a ciklonális hatás gyengülése feltételezhetõ a sarkvidéken) A képen az is látszik, hogy erõsen fejlõdõben van a szibériai maximum, a magas nyomás könnyen betüremkedhet a gyengülõ, szétesõ ciklonrendszer egyes tagjai közé -pl. éppen a Kara-tengernél. Tulajdonképp annyit akartam mondani mindezzel, hogy joggal reménykedhetünk abban, ez a helyzet átmeneti, és nem fog vészes olvadáshoz vezetni az arktikus térségeken. Hiszen a délnyugati melegáramlás elõl meghátráló hidegtömegek nem vesznek el, valahol pluszként jelentkeznek majd. Ha megtörténik a lineáris légpályák hullámosodása, az a mi idõjárásunkra is alapvetõ hatást gyakorolhat.