Egyik ismerõsöm megpróbált "felnevelni" egy fiatal, törött szárnyú denevért, aki hasonló lakótelepi balesetet szenvedett. Hát, az élete is ráment, a pénzérõl nem is beszélve. Vele aludt, dolgozott, élt, testmelegével teljesen magára szoktatta, úgy mászkált rajta, bújt hozzá, mint kölyök az anyjához. Tejjel itatta, cumisüvegbõl. Késõbb elvitte állatkórházba, megmûtötték a törött szárnyát. Hogy mi lett vele, nem tudom. Igazából hatalmas bravúr az is, hogy egy ilyen speciális igényû kis emlõsállatot több hónapig életben tudott tartani.
Vigyétek el az állatkertbe, a nyíregyházinak jó híre van, talán tudnak pozitív megoldást kínálni.