Kb 7-8 évesen egy akkori "mintakertészet"-ben, egy osztálytársunk apja a zsebkendõnyi kertjében a kirágott / vakond által kidöntött palántákat mutogatta. Szidtuk a szegény vakondot. Annyi mondanivalója/tanítanivalója volt, hogy ha hamarabb jött volna a vakond, nem lenne kipusztult, csak kidõlt palánta. Nagyon nehéz minden körülmények között és tudatosan így gondolkodni. Nekem mindig csak utólag sikerül. Különösen akkor, ha minden egyéb gondom, bajom van, és a frissen nyírt fû közepén meglátom a vakondtúrást. Ui. A túlvilágon a vakond megbocsátásáért kell esdekelnem.