Hari ne is mondd [esõ] "Hobbitelkes" néhai édesapám amatõr arborétumot akart létrehozni, telkét örökzöldekkel ültette be. Kertészetben nem kapható növényritkaságokért felkereste hazánk nagyobb arborétumait, az igazgatóktól könyörgött ki egy-egy arasznyi növényt és körültekintõen gondozta õket amit a növények meg is háláltak. Ahol még maradt hely oda közönséges fenyõket ültetett (ahol most kopárnak látszik). Ezeket teljesen kiirtották a tolvajok, azután válogatás nélkül vittek mindent ami kicsit is fenyõre hasonlított. A szállíthatatlanul magasak tetejét kosaras emelõvel benyúlva vágták le.

beillesztett kép

(Google Earth 2009)
A 27 év alatt telepített fenyõkbõl hat azaz 6 db maradt (megcsillagoztam õket) vélhetõen méretük miatt. Aminek tetejét levágták, az életerõs fák helyrehozták, növesztettek új "vezetõ-hajtást" és tovább nõttek de sajnos eredetileg szép formájukat örökre elvesztve. A kaukázusi tíz év stagnálás után nekilódult (addig csak "seprûnyél" volt) hihetetlen gyorsan elképesztõ magas és hozzáférhetetlenül nagy lett (a kép jobb felsõ harmadában látható, mai alapterülete jóval nagyobb mint a faház) épségben maradt és érdekes módon a közelében látható méretesre kinõtt ezüstfenyõ is megúszta a tolvajkodást.
Bocs a személyes elemekért, ezért bosszankodom mindig ha fenyõlopásról hallok. Helybelitõl hallottam: "csak parazsat nem lopnak meg ami mélyen le van betonozva, hát érdemes veszkölõdni?"... életem hatvan éve alatt én se tapasztaltam mást, a becstelen brigantik visznek mindent ha nem ülsz rajta. Remélem ez is megváltozik idõvel, de lehet hogy elõbb távozom az árnyékvilágból minthogy megérjem valaha havazas