Most éppen eltávolodott egymástól a két pók, de mintha valami készülne mert az álkaszás minden lábát kinyújtotta, két hosszú tapintólábát a házipók elõtt pihenteti, "aki" viszont lábait ketrecszerûen elrendezve maga elõtt védekezve támadó pózba állt. Úgy tûnik közeleg a hirtelen lerohanás. Hangsúlyozom, emberi ésszel - a legésszerûbb lenne felhasználni a most védõfalként szolgáló hálót csapdának, átszaggatva egyúttal "ráborítva" mögötte lapuló ellenfelére. Az álkaszás szilárd felületre támaszkodhat, "felülrõl" és "messzirõl" támadhat hosszú lábaival, gyorsaságon és a háló szívósságán múlik hogy sikerül "bebugyolálni" az alatta lapuló, csupán a hálóba kapaszkodó ellenfélét "aki" ezzel már félig vert helyzetben van bár a háló jelenleg a közvetlen lerohanást fékezõ védõfal neki. Valami tenniük kell a patthelyzet feloldására, amennyiben túl hosszan várnak a másik hibájára kifáradnak, szervezetük tartalékai elfogynak. Emberi beleérzés, de a házipók mintha nem is akarna harcolni csak kedvezõ pozíciókat felvéve kerüli a közvetlen lerohanást, magatartása inkább várakozó. A háló mögül nem menekülhet a testméretéhez képest aránylag messze lévõ falra mert elérik ellenfele hosszú lábai. Az álkaszás határozottabbnak tûnik, uralja a helyzetet csak nem tud mihez kezdeni, a taktikai elõnyt ügyesen megszerzi de nem tudja kihasználni és inkább a másik hibájára vár. Az is lehet hogy tart tõle, mert láttam-fotóztam, a házipók veszélyes ellenfél hiszen anno kettejüket is megfutamította (az egyik álkaszás letépett lábát sokáig "magával hordozta" mert testére tapadt).