Szerintem egy egyedi élõhelyi közösség alakul ki egy régóta egyféle módon használt területen, amihez a helyi gombák is alkalmazkodnak. Felénk csak birkás helyeken van szegfû, ahol régen (kb 35-38 éve) marhás hely volt, ott pöfeteg nõtt egykoron, míg még járták a marhák. Mára persze semmi...
Ha a Te gombád a marhához volt szokva, akkor a birka az õ számára olyan drasztikus változás lehetett, amit már nem élt túl. Nagyon finoman hangolt rendszerek ezek, növények, gombák, talajbacik, tápanyagok, vízháztartás, stb., észre se vesszük, mennyi összefüggés van, ami életben tart egy élõhelyet. Általában akkor derülnek ki ezek, amikor pusztulni kezd...
Egyik szegfûs helyemen észrevettem, hogy sokkal jobban szeret ott nõni, ahol agyon van taposva a csepp kis talaj (itt ugye pár centis talajréteg van a dolomiton), másik helyemen is gyakran jön ki a szegfû a gyalogösvény közepén. Lehet, hogy a marhák csak annyiban járultak hozzá Nálad a növekedéshez, hogy nagyobb súlyukkal jobba tömörítették a talajt, s a birkák már túl könnyûek ehhez. Persze lehet, hogy marhaság, csak egy ötlet.