Floo: az erõs szél ellapozta a naptárt a kertben? Nagyon csinike! :-)))

Siheone: csodás képek, nem kell szabadkoznod! Igen édes pofák ezek a tollas népek :-)))) A köpet meg hozzájuk tartozik, na, még mindig jobb, mint a szombat esti diszkóból hazatérõk "köpetei"...

Lordom: ha már az elõbb pont a diszkóból hazatérõket emlegettem, sok vasárnap reggeli mûszakomat keseríti meg, hogy rettegve megyek be melóba (akkor még nincs busz, így kénytelen vagyok mindenképp gyalogolni). Az egész város teli van a részeg gyerekekkel, és akkor az a jó, ha CSAK részegek és nem valami egyéb anyag által befolyásolt tudatállapotúak...
Egy dolgot ne feledjünk: amióta csak ember az ember, mindig is próbálta valamivel elterelni a figyelmét a valóságról, s addig volt jó, míg ezt csak a vallási vezetõk tehették meg, s a közemberek legfeljebb ünnepeken kaptak italt, narkót. De nincs olyan szeglete a világnak, ahol ne találtak volna valami természetes anyagot e célra. Piszokul egyszerû és közismert biokémiai okai vannak ennek. No és mi az a dolog, ami az emberiség birtokába jutott és nem próbált meg valahogy visszaélni vele??? Bronzból nem csak szobrot, de fegyvert is öntenek, radioaktív elemekkel nem csak energiát lehet elõállítani, hanem félelmetes pusztítást is lehet véghez vinni. A legnagyobb veszély maga a tudás, hogy mi mindennel tudjuk a lábunk elé kényszeríteni a világot... Boldog, békés édeni idõk birtokosai helyett tudással felvértezett, de egyben pusztító emberek is lettünk. A kérdés egyben az is, hogy vajon valaha is létezett-e bármilyen idillikus béke, vagy mindig mindent megragadtunk a pusztításra? Szerintem ez utóbbi - legfeljebb a léptékben volt változás.
A társadalom annyit fogad el ebbõl a pusztításból, amit képes kontrollálni. Úgy tûnik, hogy amint haladunk elõre az idõben, egyre kevesebbet tudunk mi magunk irányítani és ez még a diktatúrákban se nagyon sikerült. Demokrációban meg aztán fõleg nem. Az emberi agy nem fejlõdött együtt a lehetõségeivel, ugyanolyanok maradtunk, mint százezer éve...
Emellett azt is tudjuk, hogy inni nem csak lerészegedésig lehet, hanem mértékletesen is. Nincs annál jobb, mint a 30 fok melegben egy gyönygözõ hideg sört meginni - szívesen iszom alkoholmentest, ha van, ha nincs, akkor a normál sört szódával hígítom, mert nem az a cél, hogy fejbevágjon, hanem az, hogy frissítsen, erre meg nem az alkohol kell. Az is nagyszerû, ha az ember társaságban elkortyolgat 1-2 pohár zamatos bort, amiben a napfény ízei vannak bezárva. Ha lenne alkoholmentes bor hasonló ízekkel, azt is szívesen innám. Én speciel nagyon szeretem tudni, hogy hol vagyok és mit csinálok - de nem mindenki, és fõleg nem mindig. Nem vagyunk egyformák, se kémiailag, se lelkileg.

Az EPOD képhez írt szöveget nagyrészt maga a fotós adja, így valószínû õ hozta fel a pálinkát is. Amúgy meg kíváncsi volnék, hogy vajon hecsedliíze van-e a hecsedlipálinkának, ahogy birsízû a családunkban készült birspálinka, aminél finomabb pálinkát sose kóstoltam, ha kapar az ember torka, százezerszer többet ér, mint a patikaszerek, de nem deciszámra, hanem csak egy korty, ami letakarítja a torokra tapadó bacikat. Ételfertõzésre is igen jó, megállítja a hasmenés kialakulását, szintén csak kis mennyiségben.
De mindannyian mások vagyunk, testileg-lelkileg másképp reagálunk. S azt is gyakorlatból tudni, hogy az abszolút alkoholtilalom se oda vezet, hogy nem isznak, csak drágábban, még több emberélet árán isznak. Amíg az ember maga inni akar, addig inni is fog, ebben semmi se akadályozza meg! Annyi dolog van, amit ésszel jól is lehetne csinálni, de nem úgy tesszük, miért pont ez lenne kivétel??