Bioszféra
Elõrebocsájtom, hogy amit leírok, amögött nincs semmiféle misztikus vagy vallási hátsó szándék. Az általad vázolt világfelfogást sem tartom tévesnek, hiszen megfigyelések, komoly érvek szólnak mellette, s nem utolsósorban, életem korábbi szakaszában én is magaménak vallottam.Eszerint: az Univerzumban szemernyi antropomorf érzelem vagy indíték sincs, ez a szisztéma nem tervez semmit, nem akar létrehozni semmit. Emberi szempontból nézve teljességgel érzéketlen, halott. A benne végbemenõ változások véletlenszerûek, azok eredményét maga a szisztéma "rostálja meg", kiszelektálva az életképtelen létformát, tovább engedve az életképeset. Különösen szembetünõ ez a mechanizmus az élõvilágban.
Tehát nézzük, mit állítunk: abszolúte értelem és indok nélküli változások, átmenve a fizikai és biológiai "törvények" szûrõjén (mely törvényekrõl nemigen tudjuk, voltaképpen micsodák és miért vannak) bizonyos idõ után olyan struktúrákat, mechanizmusokat hoznak létre, melyet az ember bámulva csodál, okszerûnek, tökéletesnek, sõt, esztétikusnak érez.
Nincs itt ellentmondás? Nem lehetetlen, hogy a kulcs az idõ. A nagyon hosszú idõtartamú folyamatok a hétköznapi elme számára éppúgy felfoghatalan eredménnyel járnak, mint a relativisztikus effektusok. Évmilliók távlatában a kemény kõzetek puha tésztaként viselkednek, a puha víz ellenben mint a gyémánt, mident megfarag. Lehetséges, hogy a végtelen hosszú idõ az értelmetlenségbõl, ok nélküliségbõl tökéletesen, sõt csodálatosan ésszerû struktúrákat, mechanizmusokat csinál? Ez itt a kérdés. Szerinted igen, szerintem nem. Ízlés, világnézet dolga.
Én úgy látom, az Univerzum egyáltalán nem érzéketlen.Antropomorf érzelmei, indítékai vannak. Nem holmi isten ültette bele ezeket, benne voltak mindig is, mint a létezés alapkellékei és fõ okai. Nem a saját antropomorfizmusunkat vetítjük a világra, ellenkezõleg: az Univerzum antropomorfiájából részesülünk, mert hozzá tartozunk, abból nõttünk ki.
Nem állítom, hogy ez a végsõ soron idealista gondolkodásmód az igazság egyedüli letéteményese. De legalábbis megfontolandónak tartom.
Tehát nézzük, mit állítunk: abszolúte értelem és indok nélküli változások, átmenve a fizikai és biológiai "törvények" szûrõjén (mely törvényekrõl nemigen tudjuk, voltaképpen micsodák és miért vannak) bizonyos idõ után olyan struktúrákat, mechanizmusokat hoznak létre, melyet az ember bámulva csodál, okszerûnek, tökéletesnek, sõt, esztétikusnak érez.
Nincs itt ellentmondás? Nem lehetetlen, hogy a kulcs az idõ. A nagyon hosszú idõtartamú folyamatok a hétköznapi elme számára éppúgy felfoghatalan eredménnyel járnak, mint a relativisztikus effektusok. Évmilliók távlatában a kemény kõzetek puha tésztaként viselkednek, a puha víz ellenben mint a gyémánt, mident megfarag. Lehetséges, hogy a végtelen hosszú idõ az értelmetlenségbõl, ok nélküliségbõl tökéletesen, sõt csodálatosan ésszerû struktúrákat, mechanizmusokat csinál? Ez itt a kérdés. Szerinted igen, szerintem nem. Ízlés, világnézet dolga.
Én úgy látom, az Univerzum egyáltalán nem érzéketlen.Antropomorf érzelmei, indítékai vannak. Nem holmi isten ültette bele ezeket, benne voltak mindig is, mint a létezés alapkellékei és fõ okai. Nem a saját antropomorfizmusunkat vetítjük a világra, ellenkezõleg: az Univerzum antropomorfiájából részesülünk, mert hozzá tartozunk, abból nõttünk ki.
Nem állítom, hogy ez a végsõ soron idealista gondolkodásmód az igazság egyedüli letéteményese. De legalábbis megfontolandónak tartom.