Ha az ilyen egyszerû volna: van a megfellebbezhetetlen fizikai törvény, melynek önálló léte van, létezik az embertõl függetlenül... Az intellektus és a külvilág viszonya szerintem ennél lényegesen bonyolultabb, ravaszabb, látszatoktól terhelt. Mondom ezt annak ellenére, hogy véletlenségbõl én is jártam villamosmérnöki karra, és tudomásom van a Maxwell-egyenletekrõl.
Mondok két példát: ha kimész a kertbe és locsolócsõvel öntözöl, akkor azt látod, a vízsugár parabolapályát ír le. Persze, hiszen a szabadesés út-idõ függvénye másodfokú. De a parabolapályát az ember nyilván nem a természetbõl leste el, hanem egyszerûen számokat szorzott meg önmagukkal a dolgozószobában, s az eredményt derékszögû koordinátarendszerben ábrázolta. Mégis természeti formát kapott. A véletlen mûve lenne az ilyesmi? Aligha!
A másik: ha villanytant tanultál, nyilván ismered a komplex számokat. A komplex szám elméleti kiindulása nonszensz, õrültség. A negatív diszkriminánsú másodfokú függvénynek per definitionem nem lehetnek gyökei, mert nem éri el seholsem az X tengelyt.
A képtelenségre épített számításmód mégis remekül bevált az elektronikában, és az atomfizikában is. Ezekrõl mi a véleményed?