Lujó kollega, engedelmeddel idézek Tõled: "Lehetséges, hogy a végtelen hosszú idõ az értelmetlenségbõl, ok nélküliségbõl tökéletesen, sõt csodálatosan ésszerû struktúrákat, mechanizmusokat csinál? Ez itt a kérdés. Szerinted igen, szerintem nem." Tiszteletben tartva meggyõzõdésedet, szerintem IGEN de másként; soraidban az "ok nélküliség" meghatározást felcserélem "a természeti törvények kényszere alatt" szavakkal. A #26792. alatti véleményem fenntartom: a mikro- és makrovilág minden egyes eleme a matematika/fizika törvényei szerint folyamatos kölcsönhatásba lépve a rendszer többi elemével alakítja ki bármely rendszer egyensúlyát mert csak így biztosíthatja annak stabilitását és fennmaradását, beleértve a sajátját is. Amelyik elem nem alkalmazkodik, azt a rendszer kilöki vagy felõrli. Külsõleg az ilyen összetömörült halmaz bármilyen alakot ölthet, közöttük az emberi szemnek kellemes formákat is de szerintem NEM azzal a céllal hogy az EMBER gyönyörködjön benne. A fák ágai, virágok szirmai úgy rendezõdnek hogy minden eleme kapjon fényt és legkisebb helyet foglalja ("mindenki elférjen") mat/fiz törvényeknek engedelmeskedve ami szükségszerû kölcsönös alkalmazkodás és "együttmûködés" a rendszer és elemeinek stabilitása, ezzel fennmaradása érdekében, melyet a virág esetében emberi meghatározás nyomán Fibonacci elrendezésnek nevezünk. De még a "ronda" rendszerekben is megfigyelhetõ "szép" szabályszerûség, melyet a célszerûség és fennmaradás követelményei alakítottak ki. Emberi szemmel csodálatra méltó lehet egy atomi kristályrács szimmetriájával vagy akár az akusztikus rezgések kényszere alatt kialakuló Chladni ábrák, melynek analógiája a nanofizikában is felismerhetõ (népszerûsítõ/érthetõ ismertetése Link ). A makro- és mikrovilág a természeti törvények "karámjába zárva" formálódik ütközések kényszere alatt kölcsönösen alkalmazkodva. A VÉLETLEN kellõen hosszú idõ alatt idõnként olyan helyzetet teremt hogy egy értelmezhetõ rendszer képes kialakulni, stabilizálódni majd a véletlen további változásait követve fejlõdni és fennmaradni. A véletleneket tekinthetnénk akár "isteni beavatkozásnak" is ha nem létezne valószínûségszámítás mellyel egzakt módon "jósolni lehet" véletlen folyamatok kimenetelét, lehetséges irányait. A véletlen nemegyszer teremt olyan helyzetet melyben egy adott rendszer fennmaradásához szükséges szabályos formákat képezhet. Erre utaló játékos KöMaL feladvány: Link Korrekt helytálló a megfogalmazásod: "Nem lehetetlen, hogy a kulcs az idõ." IGEN a véletlen csak a rövid emberi élet mércéjével véletlen mert kellõen hosszú idõ után mat/fiz törvények következtében szükségszerûen megtörténik bármely esemény melyet rövid emberi létünkben "nincs idõnk kivárni". A véletlenek hosszú idõ alatti összjátéka nélkül még a Nap sem világítana, nem létezne földi élet, ez a fórum se és mi sem laza Innen a csillagászat fórumba illene de a véletlen szerepét érzékeltetem az Univerzum és az Élet létezésében. Csillagászok korrigáljanak ha tévedek. Elsõ lépésben két proton egyesül deuteronná. Eközben a proton tömegének 0,7%-a megsemmisül illetve sugárzás/energia formájában jelenik meg. De ezt valószerûtlen események elõzik meg. Az egyik- a protonnak ötször gyorsabban kell mozognia hogy elég energiája legyen a másik proton taszító elektromos terén való áthaladáshoz. A Nap belsejében csak minden százmilliomodik proton repül ilyen sebességgel. Ez is felfoghatatlan hosszú ideig száguldozik magányosan mire egy másik protonnal ütközik. A Nap szívében, óriási tömege miatt olyan sok proton van hogy minden másodpercben 3*10^38 proton találkozik ebben a valószínûtlenül véletlen reakcióban. A protonok véletlenszerûen ütköznek és deuteronok keletkeznek. Ezek viszont gyorsan elkapnak egy szabad protont, létrejön egy ([3]He) mag, aminek három további lehetséges útja van. Mivel az atomi részecskék pályáit a valószínûség törvényei irányítják, 95%-os valószínûséggel egy másik hasonló maghoz társul, ebben az utolsó szakaszban ([4]He) keletkezik és két proton keletkezik. A megsemmisült protonok 0.7%-os tömegveszteségébõl keletkezik az a sugárzás mely életben tart minden élõt a Földön. Ennek kijutása is "fékezett" (stabilizáló nyomásgradiens révén) a sugárzáskvantumok (fotonok) összevissza kóborolnak míg elérik a fotoszférát és 10 millió évig tart mire a napfelszín közelébe vergõdnek ahonnan már fénysebességgel távozhatnak. Lényegében ez a hosszú kijutási idõ (is) segít megóvni Napunkat a felrobbanástól. Az a foton mely ma egy növény fotoszintézisét segíti 10 millió évvel ezelõtt keletkezett a Nap belsejében. Véletlen eseményekben formálódó/szabályozódó magreakciók okán nem robban fel a Nap. Innen további véletlenek láncolatában keletkezett a Föld bolygó, ahol véletlen események kaotikus sorozata folytán kialakult az elsõ szerves molekula, majd egyre bonyolultabb struktúrák keletkezése nyomán megjelent az EMBER. Az alkalmazkodás kényszerére (sodródtam már tömegben) durva hétköznapi hasonlat. Egy meglódult embertömeg a legkisebb ellenállás (nyitott kapuk) irányába törekedve igyekszik bejutni focimeccsre. Egyes elemei látszólag kaotikusan, mégis a lehetõségeknek engedelmeskedve közel szabályosan egymás mellett futnak összeszorulva, de csak annyira hogy mindegyiknek legyen még szabad mozgástere. A tömeg áramlik az "alacsonyabb energiaszint" felé, jelen esetben az üres stadionba. Amelyik elem nem alkalmazkodik a többihez, fellökik eltapossák, a rendszer kilöki magából. Véleményem szerint valahogy így mûködik az egész Univerzum - rendszertelen, kaotikus de mat/fiz törvényeknek engedelmeskedõ véletlen események örökös konfliktusaiban összecsiszolódva rendezõdõ követhetõ folyamatokkal mûködõ rendszerré formálódva. Magánvélemény nem szentírás, minden más magyarázat félreértés akár a felhõk játéka. Megcsodálhatjuk a kék égen miként formálnak angyalt, lovat, keresztet (tettem fel szabályos keresztet alkotó felhõrés fotóját két oldalán felismerhetõ alfa és omega betûkkel) beleképzelhetünk bármit DE a felhõket alkotó páragomoly mozgását, sûrûsödését formáló részecskék mozgását szigorú matematikai fizikai törvények szabják meg olykor szabályos, emberi szemet gyönyörködtetõ külsõt mutatva. Ez persze a saját véleményem ("magányos remete" lévén nem tartozom semmilyen véleményformáló táborba csupán a Metnet fórumain) nem erõltetett materializmus vagy egyenesen istentagadás, csupán megtapasztalt valós létezõ mért jelenségek logikus összegzése. A logikus összegzés nem zárja ki hogy a végtelen variációkból végtelen hosszú idõ alatt születõ véletlen hatásokban épp "Isten ujja" mutatkozik akár a csodák. A csodák is váratlan hasznos segítõ véletlen események melyek ott jelentkeznek ahol a legnagyobb szükség van rájuk nevet Elnézést kérek mindenkitõl a hosszért, senkire nem akarom meggyõzõdésem ráerõltetni és remélem senkit nem bántottam meg vele. Befejeztem az efféle hosszú filókat és igyekszem fórumtémán belül maradni. Nehéz, mert az Univerzumban minden mindennel összefügg és egyre nehezebb átlátni. Most inkább elbringázok kávét és pipadohányt venni mielõtt besötétedik hidegebb lesz, vannak bõven házkörüli teendõim, nem mellesleg fotóim amit fel kell dolgoznom mielõtt bemutatom Nektek kacsint