Akivel vitáztál, az nem Lujó kolléga, hanem én voltam, Thermometer. Alábbi kommentedben az én szavaimat idézted, de ennek nincs is jelentõsége. Meg kell mondjam, nagy tiszteletben tartom a véleményedet, lévén magam is természettudományos képzettségû ember, meg tudom ítélni, hogy felkészültséged igen nagy. Tulajdonképpen nem is polemizálni akarok, mert egyrõl beszélünk, csak talán más szavakkal. Hajszálnyira eltérõ nézõpontból szemléljük a dolgokat, dehát van két ember a világon, akinek pontosan egyezik a szemléletmódja?
Véleményem szerint éppen az ilyen hajszálnyit eltérõ nézõpontok teszik lehetõvé a legjobb beszélgetéseket.
Tehát azt mondod: a Természet véletlenszerûen, vakon lépeget, és tenger sok ideje van arra, hogy a megfelelõ számú lépést megtegye. Jó, egyetértünk. ( A biológiában ezek a lépések a génmutációk ) A rendszer, a fizikai, kémiai, biológiai törvények kényszere szelektálja ezeket a változásokat -amelyik jó, illeszkedik a rendszerbe, arra azt mondja, mint régen a cenzorok: stat! (maradhat) A többire meg: ki vele! Ebben is igazad van (a biológiában ez a természetes szelekció)
Abba is készséggel beleegyezek, hogy a rendszer kezdetei véletlenszerûen álltak össze. De ha már a rendszer valamilyen irányba elkezd szelektálni, tendenciózusan viselkedni, az azt jelenti, valamiféle elrendezettség van benne. Az elrendezettség pedig intellektuális funkció az én szememben, az emberi intellektushoz hasonló. Ebben az értelemben mondtam nemrég, hogy az antropomorf intelligencia õseredeti, belsõ tulajdonsága az Univerzumnak.
Én az intellektust kissé tágabban értelmezem a szokásosnál: minden tendenciát, egyensúlyi állapotot annak veszek. Így az intellektuális funkciók nem az idegrendszer kizárólagos termékei (eretnek gondolat!) ,hanem megvan, például, akár az élettelen rendszerekben is.
Persze, nem a kedvünkre lett a világ olyan, amilyen -azért,mert nekünk így tetszik. Pont ellenkezõleg: azért tetszik a világ, mert annak részei vagyunk, alapszerkezetét hordozzuk magunkban.
Az esztétikum kérdése õsidõk izgatja az emberiséget, a régi görögök is foglalkoztak már a szép és a jó összefüggésével. A biológiában ez általában így is van: a jól mûködõ struktúrát szépnek érezzük. ( Ahogy valamikori egyetemi tanárom mondta: az olimpián sem a sánták, a púposok nyerik az érmeket, hanem a szép testûek.) Az a szép,meg a jó is, ami harmonikusan illeszkedik a rendszerhez: a Nagy Egészhez, azzal együtt hozzánk. Meglátásom szerint ugyanaz a mûvészi véna munkál az emberben, és a világmindenségben.
Ezzel én is lezárom filozófiai eszmefuttatásomat, csak remélni tudom, nem tettem nagyon próbára vele kedves mindnyájunk türelmét. Mégegyszer kifejezem nagyrabecsülésemet a tudásod és véleményed iránt.