1., Thermometer nincs mit, szívesen ha érdekelt. Sajnos nem mindig érthetõ gondolatmenete. Indítása, "Felejtsünk el mindent!" - én nem mertem volna leírni. Egy másik cikkének alcíme "Teljesen téves az elképzelésünk a térrõl, idõrõl, de még a logika fogalmáról is" Hozzáteszem ez csak az õ számára derült ki. Az ok-okozat megfordulását bárki megélheti, miként formálja a múltat a jövõ ha egy filmet visszafelé forgat. DE érdemileg beavatkozni nem tud, csupán a film futásának irányát váltogathatja. Én azt is furcsállom hogy minden ilyen elmélet múlt-jövõ vonalon ragad le, kimarad a vizsgálatból a vizsgálat idõpontja a JELEN. Senki nem említi hogy a múltat követõ jelenben mindig a legvalószínûbb véletlen esemény választja a következõ jelenné váló jövõt és ezt fraktálokkal "jósolni" követni, modellezni lehet. Ezekben az elméletekben és laboratóriumi "bizonyítékaikban" komoly hibalehetõségnek vélem ha az irracionális számokat racionális számok sorozatával közelítik határértékig, mert mindig marad kis eltérés ami nagy léptékben már komoly pontatlanságra vezethet. Analóg hasonlat, a PI tizedes számjegyeinek elemszáma egymilliárd fölött jár. A 3.14 érték jól megfelel egy iskolai szerkesztéshez, de egy kozmikus test pályaszámításához legalább 3.14159265358979323846 értéket kell alkalmazni. A számolás a PC korszakban is becslés, mert csak abbahagyjuk ahol a gép kapacitása megszabja. Így minden számolásnál kerekítés történik, márpedig amíg kerekítünk elveszhetnek finom részletek pld. egy addig végtelennek látszó tizedes hirtelen szakaszos ismétlõdésbe csap át, ami esetleg komoly eltérés alapja lehet de errõl már nem tudunk mert pont elõtte fejeztük be a számítást. Egy logartárcsánál valamivel pontosabb egy félméteres Faber-Castell léc becslése, a kézikalkulátor 8 tizedesig, mobil kalkulátora 12 tizedesig számol de alulmarad a ZX Spectrum képessége mellett. Kis múzeum: Link (a léc akkora mint egy kisebb kard, édesapámé volt) A legerõsebb gépem már kiolvasni is hosszú számjegyeket generál, de számjegykapacitása végén "õ" is kerekít ezért a távoli nagy prímszámokhoz idõvel kevésnek bizonyult és külön szoftvert kellett írnom a nagy számok részekre bontott kezeléséhez. A matematikai logika segít de konkrét "mért/számított" értékeket nem ad csak lehetséges irányokat kizárva az ellentmondásra vezetõket. Egyéni vélekedésem hogy a végtelen tizedesek miatti pontatlanságok révén keletkeznek a "kiszámíthatatlan" véletlenek bármely folyamatban. (Ebbe "szaladt" 1960-ban E.Lorenz is amikor felfedezte a "pillangó-hatást". Számítógépe hat tizedesig számolt de csak három tizedesjegyig nyomtatták az eredményt. Ezek a visszatáplált számok csak kis mértékben, de eltérõ kezdeti feltételt adtak meg. Lorenz rájött, hogy az idõjárást és a hasonló folyamatokat olyan egyenletek írják le amelyek nem oldhatók meg, csak közelítõ módszerekkel számíthatók. Az ilyen rendszerekben csekély hiba is átfogó hatással van a rendszerre.) Komoly érvként emlegetik még a méréshez használt atomórákat, de a jelenlegi elméletek szerint az idõ mérésének határai vannak és ennek megközelítésére sem képesek akár a napóra a karórákat. Még nem tudják kimérni a megállapodás szerinti legkisebb idõegységet amennyi egy fénysebességgel haladó fotonnak szükséges hogy egy Planck-hossz utat megtegyen, értéke ~5.4×10^−44 másodperc (44 nulla elõzi) Amíg pontatlanok a mérések, hibás becslések alapján alkotnak inkább fantáziadús semmint logikusan követhetõ használható elméleteket.
2., Az ember számára hasznos szabályszerûségek kialakulása érdekes, de sztem nem az antropocentrikus természet részrehajló játéka. Az ember ismeri fel a számára hasznosat, szépet, pld. egy "valamire hasonlító" fraktálrajzot számos véletlen ábra közül kiemelve. A Shakespeare összes mûveit véletlen leütésekkel megalkotó majmok vakon gépelnek az ember rendszerezõ agya találja meg a rendezett alakzatokat azaz szavakat. Példaként az "ADEINSTU" betûhalmazt (bár a DEI máris szembeötlõ) addig rendezgetjük, míg értelmezhetõ szavakat adnak. Elsõ eredmény: United States. Tovább rendezgetve kiformálódik "In te deus stat" (Benned az isten) Továbbhaladva "Inde Tute stas" (Ennekutána biztosan fogsz állni) Rákövetkezõ értelmes variáció "Siste, nudat te" (Megállj, megkopaszt!) Végezetül "A te desistunt" (Eltávoznak mellõled) Akár egy Nostradamus prófécia játék a betûkkel, mi rostáljuk ki a nekünk szükséges információt, ehhez is az éppen szükséges nyelvet (dekódolást) választva. Ha megjelölnénk a levegõmolekulákat, hõmozgásukkal a másodperc minden töredékében képezhetnek gépíráshoz hasonló módon értelmes szövegsort és kirajzolhatnak szabályos alakzatokat múltról és jövõrõl egyaránt. S. Lem jól érzékelteti az okleveles zsivány történetében- "Mohó ekkor már nagyon kétségbeesett, kézzel-lábbal kapálózva próbált szabadulni a papírhalom alól, de hiába; tépte, szaggatta a mérhetetlen papírszalagot, de olyan sok szeme volt, hogy valamelyik elé mindig került egy-két új információ, tehát akarva, nem akarva meg kellett tudnia, hogy mennyi monszunpótlékot kap egy házmester Indokínában, és miért mondogatják a flamingóföldi guzurmánok, hogy "öreg csibésznek sötét a város". Ekkor csüggedten lehunyta valamennyi szemét, és mozdulatlanná dermedt az információlavina súlya alatt." Szövegforrás: Link
Ui: át fogom nézni az említett könyvet, láttam már de címe miatt bele se néztem nevet