Noli ahogy a múltkoriban mondtad, a lényeg hogy foglalkozzunk velük. Én hozzáteszem hogy sok-sok szeretettel, szelíden és türelmesen ahogy kisgyermekkel szokás. Az állatot is hagyni kell csináljon amit akar, csupán az ön- és közveszélyes környezeti konfliktusok elkerülésére kell képességeikhez mért irányokat szabni a "kibontakozásának". Mióta nyugdíjba kényszerültem a szívmûtét miatt, azt hiszem az állataimon élem át újra egykori apai tapasztalataimat melyet négy fiam felnevelésénél szereztem nevet Az unokáimon sajnos nem tudom, ahhoz nagyon "magamra csaptam a kriptafedelet". Jó itt de mindentõl messze van. Nem gyûlöltem meg az embereket de nem is hiányzik társaságuk, jól elvagyok magamban a Természettel és nem is olyan együgyû gyermekeivel kacsint Belefáradtam az emberek felszínes, "maga-megjátszó" vagy félrevezetõ-haszonlesõ viselkedésének "dekódolásába" zavarban A Természet mindig önmagát adja és (tisztelet a kivételnek) nem változó helyzet szerint felvett hatásosnak vélt szerepeket játszik mint az emberek nagy része.
A Természet egyenes kérdésre egyenesen válaszol, õszinte és még sose csapott be nevet