Bocsánat, nem gondoltam, hogy valaki félreért.
Azt ugyanis nem írtam, hogy a karakurt elõfordul Magyarországon. Dél-Ukrajnát említettem, ami még távolabb is van, mint a teáltalad említett horvát partvidék. Jó, mielõtt elárultam, kicsit ijesztgettem.
De hát csak annyira ijesztgettem, mint te most akaratlanul is a mediterrán özveggyel, ami NEM KARAKURT, a A KETTÕ VAGY KÜLÖN FAJ, VAGY KÜLÖN ALFAJ. Az viszont jó, hogy a mediterrán özvegyrõl írtad, hogy az egyáltalán nem életveszélyes az emberre, attól értelmetlen félni.

Íme, BREHM ezt írja az Állatok világában:

"Az ugyancsak idetartozó Latrodectes-fajoknak rossz hírük van a melegebb és különösen a forró égöv országaiban, mert csípésüket veszedelmesnek tartják. Legismertebb ezek közül az olaszországi malmignata (Latrodectes tredecimguttatus Fabr.)

Malmignata (
Malmignata (Latrodectes tredecimguttatus F.). Kobert nyomán.

A nõsténypók 7.5 mm hosszú, szurokfekete, potrohán 13 vérvörös folttal és barnavörös jegyekkel a lábakon. Dél-Olaszországban gyakori, szintúgy Dél-Franciaországban, de a Földközi-tenger mellékein másutt is található; én a buccarii öböl partjain, a gyéren füves-köves hegyoldalakban gyûjtöttem e faj néhány példányát. Állítólag a sáska-féléket kedveli eleségül s ezért olyan területeken tartózkodik leginkább, ahol a sáska szaporán tenyészik. Forró nyáron – úgy mondják – a pók csípésének kellemetlen következményei vannak: sajgó fájdalom, általános elgyengülés, elég gyakran hûdések kíséretében; a helyi gyulladás azonban többnyire olyan csekély, hogy a szenvedõ emberek meg se tudják mondani, hol csípte meg õket a pók. Meg kell jegyeznünk, hogy a malmignata veszedelmességérõl ellenkezõ véleményt is nyilvánítottak már; Taschenberg feljegyzése szerint Dél-Franciaország egyes vidékein egyáltalán tagadják a pók csípésének mérgességét; másutt pedig azt állítják, hogy éppen Franciaország déli részein a kánikulában olyan gyakoriak és súlyosan e mérgezések, hogy szinte járványszerûen jelentkeznek. Azt hiszem, túlzás van ebben.

Hasonló rossz híre van egy másik fajnak, melynek neve Latrodectes lugubris Rossi; ez a Fekete-tenger és a Káspi-tó körül elterülõ pusztaságokon honos; az odavaló nép „karakurt”, azaz „fekete farkas” névvel nevezi. Ez a pók 19 mm-nyire nõ meg, egész fekete s állítólag a háziállatokra nézve elég veszedelmes, mert a szarvasmarha, ló és teve bele is hal a mérges marásába (?), az ember ellenben csak ritkán veszti életét csípése következtében, habár gyógyulása orvosi segítséget kíván. A többi rokonfaj, például a vörösfoltos új-zélandi katipo (Latrodectes scelio Thor.) szintén veszedelmesen mérges állat hírében áll."
Link
A fájdalmas, de egyáltalán nem életveszélyes elsõsegélyt meg szerintem nem árt megjegyezni, hátha valaki a sztyeppére tévedne valamikor (NEM a mediterránt mondtam).
Még egyszer elnézést kérek, hogy félreérthetõ voltam.