Gábrusz válaszod korrekt minden tekintetben, mégis egy kiigazító észrevételt tartok szükségesnek: "Ti ketten olyan tényeket, valós eseteket tagadtatok, amelyhez hasonló esetek miatt szigorú törvények szabják meg" Hangsúlyozom NEM tagadtuk, csak az "értelmi-érzelmi súlypontokat" helyeztük át. Ilyen esetek történtek és történni fognak, de a helyzet nem olyan drámai, legfeljebb drámaivá fokozható mint bármi a világon, kezdve pókokkal hangyákkal a természeti katasztrófákig. Meglebben egy függöny- szellõ vagy kísértet? Megreped egy tükör: anyagfeszültség vagy misztikus erõ? Felfogás és hangsúlyozás kérdése. Sarkítva, bármikor becsapódhat egy aszteroida mely elpusztítja a Földet teljes élõvilágával, ami "Damoklesz kardjaként" lebeg felettünk, szintén reális veszély akár egy méhtámadás, mégsem várjuk a világvégét.
A felsorolt méhtelepítési szabályok nagyon ésszerûek és szükségesek, de úgy vélem NEMCSAK a lóval közlekedõk miatt keletkeztek, mert járhatnak arra emberek is. Tragédia ha elpusztul egy ló, de embert se érjen támadás. Szinte biztosnak vélem, bármit mondanak is a méhészek, nem elsõsorban a lovak életét nézik, hanem a saját érdeküket. Ne essen ember- vagy állathalál, arról nem beszélve ha "csak" megbokrosodik a ló mi történhet különösen ha emberek is ott tartózkodnak éppen. Ki akar kártérítést fizetni, pereskedni?
A lényeg, senki nem kételkedett (az egyetemi állatorvos se) a lóra (és emberre) halálos végû méhcsípésekben, mert a "hír igaz" de valahol a középúton van az igazság. Egy végsõ konzekvencia: az bizonyos, nem árt a méhekkel vigyázni. Könnyû: egyszerûen békén kell hagyni õket és semmivel nem provokálni. Egy józan ember hacsak nem süket, tábla nélkül is messze elkerüli a méhes környékét gyalog vagy lóval, abból nem lehet baj nevet