Gábrusz értem én a tréfát, köszönöm a "bókot" nevet Úgy vélem, "kinek mire telik" mindenki szellemi és testi képességei szerint old meg egy problémát. Én úgy oldom meg, hogy a pipát fogaim közé szorítom amikor a kezemre van szükség. Kávét akkor hörpintek amikor egy leírásra szánt gondolat még formálódik fejemben és kezem felszabadul pár pillanatra. Kétkezes "vakírásnál" a pipa agyaraim között füstöl. De igazad van, az orr használata valóban hasznos lehet. Pld. végtagjaikat vesztett emberek orrukkal böködhetik a gombokat (bár inkább fogaik közé szorított ceruzával teszik, ahogy ecsettel festenek is). Emellett létezik olyan szoftver, mely egyszerûen szemmel vezérli a gépet. Magyar fejlesztés egy édesapa fejlesztette magatehetetlen kislánya számára. Közönséges webkamera követi a szemet és aszerint vezérli a kurzort, kacsintásra vagy szemhunyorításra "kattint". Kipróbáltam, szinte hihetetlen látvány és nagyszerûen mûködik kacsint Az indító kalibrálás után (referenciapontokat jegyez meg a gép fejeden és szemeid csillanásán) csak ülsz és nézed a monitort. Ha rögzíted tekinteted (vele a kurzort) valamely parancsikonon vagy a képernyõn látható virtuális billentyûzet egyik betûjén és kétszer pislogsz-kacsintasz "kattint". Programokat futtathatsz vagy tetszõleges szöveget írhatsz. Nem is kell nagy önfegyelem, ha elmozdulsz követ ha nem túl nagy a változás. Minden elismerésem a gyermekét szeretõ apának, és önzetlenségéért mellyel a mai pénzcentrikus világban ingyen hozzáférhetõvé tette fejlesztését. Tehát nem szükséges orral böködni a billentyûket nevet
Az "orral böködést" nem elõször hallom nevet Rég vót igaz se vót, munkáltatóm átállt egy ismert szoftvercég nagyon biztonságosnak mondott rendszerére. "Nagycsoportos fejtágító" ismertetése során a hallgatóság elõtt kissé gúnyosan megszólítottak, ezt még én se töröm fel. Ezért fogadtam velük, hogy biztonsági tesztelésként feltöröm. Nevetve biztattak, úgy sem sikerül. Némileg a sértettség is hajtott, sikerült a rendszerbe jutnom. Kárt nem okoztam de hátrahagytam jeleket hogy azt tehetnék a rendszerrel amit akarok. Több hetes javítgatás és "tesztelési harc" követte. Igyekezetük ellenére mindig maradt "rés a pajzson" (régi igazság, minél bonyolultabb valami annál sérülékenyebb). Idõvel további javításra már használhatatlanná vált volna a rendszer. Ekkor feladták és ekkor hangzott el az orrmonológ "az ellen nem tudnak tenni ha egyidõben a tíz ujjammal lenyomok tíz billentyût és orrommal egy tizenegyediket" (használtam billentyûkombinációkat de az orromat nem) vidám Kissé elkanyarodva az "orrhasználattól", még annyit, bármi feltörhetõ, a feltörést csak késleltetni lehet. Rendszergazdaságban (kora és nem gondjai miatt) megõszült régi kollegám véleménye (2003 táján): "csak az a gép van biztonságban, melynek semmilyen külsõ kapcsolata (billentyû és monitor sem) nincs, bezárják egy páncélszekrénybe, kiöntik betonnal és jó mélyen elássák" Megemlítem, nem szükséges vírust spy/kém/keylogger programot juttatni a gépbe mert léteznek olyan hardveres eszközök mellyel hálózatba kapcsolódás nélkül pusztán a monitor lesugárzott jeleibõl is megfigyelhetik mi van a képernyõdön, mit csinálsz a gépen (ahogy hallom, már képesek érzékelni/azonosítani csupán a leütött billentyûk jeleit is bármely "drótos" eszközön). A rádiót használó "drótnélküli" wi-fi eszközök elterjedése csak könnyít ezen (használója lényegében "világgá sugározza" minden ténykedését gépen és periférián) védelmük pedig feltörhetõ, az adatbiztonság egyre inkább illúzió zavarban