Persze, egyiknek se sikerült volna egyedül, de az ember nem is magányos állat. Az egész viselkedésünk, ösztöneink mind társas lényként határoznak meg minket. A szoftveres rész az ösztönökben, a viselkedésminták beégetett csíráiban van. A társas mivoltunk a leglényegesebb e szempontból!
Nézd meg, milyen állatok a háziállataink!Csupa olyan társas lény, ahol az ember átvette az állat természetes csoportjában (falkában, nyájban, nagycsaládban) azt a szerepet, amit a csoport vezetõje jelentett. Kutya, birka, kecske, marha, tyúk, stb. Egyik se magányos lény. A macska félig-meddig az, de õt nem is sorolhatjuk a szokványos háziállatok közé szerintem, mert az õ esetében nem az ember trükközik az állattal, hanem az állat velünk :-)
A saját szociális szoftverünk határolja be a lehetõségeinket is! Még a betegségeinket is! (a fertõzéseink csak csoportban tudnak "életben maradni" és terjedni, a pszichoszomatikus nyavalyáink a csoportban elfoglalt helyünk és az ebbõl alkotott énképünk hatására alakulnak ki, stb.) Ha nem volna bennünk a társainkkal azonosulni vágyó és velük együttmûködést célzó ösztön, akkor sehol se lennénk. A felhalmozott tudásunk sem egyéni, hanem csoportos tudás. Az összes túlélési stratégiánk arra alapul, hogy nem egyedül kell túlélnünk. Persze, fizikailag lehet egyedül is, csak ezzel elveszítjük azt, amiért emberek vagyunk. Nem adjuk át másoknak az emberi voltunkat.
A szoftver az ösztönökben van, ami persze hardveres irányítás alatt fut. Ez az ember esetében lényegesen bonyolultabb, mint a biogépeknél, amit az animációd is jelez. De mondjuk az már modellezhetõ (sikeresen) így, hogy egy hangyacsapat útja miként válik a fészek meg az élelemforrás vagy egy másik fészek közt a lehetõ legrövidebbé ( Link ) azon iszonyúan egyszerû elvek alapján, hogy 1, a hangya önállóan elindul kaját keresni (éhes) 2, a hangyák szagnyomokat hagynak maguk után minden úton (oda és vissza is) 3, a hangyák követik egymás szagnyomait (amerre a legtöbb szagnyom van - kaja megtalálva, fészekbe behordva), arra fog menni a legtöbb hangya. Hasonló egyszerû elven mûködnek a halrajok vagy madárcsapatok szinkronizált, együttes mozgásai, ami rendkívül összehangolt és bonyolult dolognak tûnik, azon alapul, hogy az egyed két-három szomszédját figyelve alakítja a saját röptét, úszási mintáját, stb. Ahogy a Te biogéped esetében is szoftveres irányítás az, hogy vonzó vagy taszító hatás áll fenn két egyed közt s ennek megfelelõen alakul ki bonyolultnak tûnõ, fraktálszerû mintázat. Eléggé elmossa a határokat, hogy minek is lehet tekinteni egy "ösztönt" adott esetben, s bejön a képbe, hogy az anyag-információ konvertibilitás milyen szerepet képvisel ebben a játékban, amit univerzumnak hívunk... Hiszen MINDEN anyag hordoz magában információt egészen az általunk ma ismert legalacsonyabb anyagi szintig. Át lehet billenni abba a filozófiai találgatásba is akár, hogy nem nevezhetjük-e magát az anyagot egy speciális információ-csomósodásnak? Hisz egy kvark is hordoz fizikai tulajdonságokat (információt), ami meghatározza azt, hogy miként mutatkozik meg számunkra anyag képében...Na de ez már nagyon messzi mutat a biológia itt tárgyalt dolgaitól.