Teljesen igazad van, a "tûzgyújtási tilalom" hasonlatot nagyon találónak érzem. A környezetszennyezés okozta globális felmelegedés ténye, valamint annak mértéke lehet kérdéses, de maga a fizikai effektus, hogy ti. az üvegház gázok a rövidhullámú napsugárzást sokkal inkább engedik befelé, mint a föld hosszú hullámú hõsugárzását kifelé, vitán felül áll. Ez elvileg tényleg hõmérséklet-növekedésre vezet. E tény önmagában elég ahhoz, hogy az országok vezetõit óvatosságra intse. Felelõs politikusok "biztos ami biztos" alapon a szükséges intézkedéseket meg kellene, hogy tegyék, ugyanis a mostani helyzetben, legalább potenciálisan, benne van a szörnyû nagy baj okozása. Olyan bajé, mely a múlt század pusztító háborúival minimum összemérhetõ.
Ennek ellenére az átállás a fosszilis energiahordozókról a "tiszta" energianyerésre kínkeservvel halad, ha halad egyáltalán. Dacára annak, hogy a készletek kimerülésének veszélye bizony fenyeget.
Hogy a világ nagyjai nem bírnak racionálisan eljárni ebben az ügyben, élesen rávilágít az állam és a jogrendszer valódi természetére. A jog és az azon alapuló állam nem az igazság és az erkölcs megnyilvánulási formája, avagy a közjó szolgálata, hanem uralmi eszköz -bizonyos csoport uralkodásának eszköze a többi ember felett. Ez jó esetben stabilitást, társadalmi békét hoz -rossz esetben diktatúrát, gengszterállamot.
A világ nagyjainak jelenleg nem érdekük a kõolaj és földgáz alapú energianyeréssel való szakítás. A profitérdek mindenek fölött áll, az egész civilizált világot ennek a logikája irányítja. Az igazán nagy baj az, hogy a tõke manipulálja a fogyasztást: nem már meglevõ igényeket szolgál ki, hanem az emberek befolyásolása által maga teremt olyan igényeket, melyek kis ráfordítással, nagy haszonnal elégithetõk ki. Amíg ez a helyzet meg nem változik, a mi erõfeszítésünk (pl. én fával fûtök, és mindig lekapcsolom a villanyt a helyiségben, ha kimegyek) csepp lesz a tengerben, és tovább szaporodnak a földgáz fûtésû vidéki házak és a mûanyag zacskók.
Egyetlen reménykeltõ momentum van, nevezetesen, hogy az emberiség válsághelyzetben eddig még mindig fel tudott nõni a feladatához. Ha igazán nagy a baj, tudunk ésszerûen és bátran cselekedni. De könyörgök, ne várjuk meg, míg a helyzet kényszerít minket, drasztikusan és irgalmatlanul, a helyes lépések megtételére!