Igazán megtisztelõ, hogy végigolvastad a privát vélekedéseimet, és még megtisztelõbb, hogy végig is gondoltad azokat. Köszönet érte. Elismerem, eléggé speciális látásmód az enyém, néha magam is kételkedem benne (máskülönben fanatikus volnék).
Tulajdonképp már "el is akartam altatni" a témát, mert bár kapcsolódik a bioszféra kérdéseihez, de lehet, nem mindenkit érdekel, azonkívül úgy látom, sérti néhány fórumtársunk meggyõzõdését. Mégis, írásodban felmerült néhány dolog, amit nem tudok válasz nélkül hagyni.Ígérem, nem szövegelek sokat, megpróbálom lehetõség szerint rövidre fogni a mondandómat.
Elõször is, ki kell jelenteni, hogy az általam feltételezett univerzális intelligencia, bár vannak antropomorf megnyilvánulásai, nem azonos az emberi intellektussal, pszichével. Az emberi intelligencia az elõbbinek speciális esete, erõsen módosult és izolált formája. Nevezhetnénk agy-intelligenciának, vagy célszerszám-intelligenciának. Azt mondod, ha létezne univerzális intelligencia, akkor az embernek nem kéne tanulni, készek lennének az ismeretei. A célszerszám-intelligenciának igenis kell tanulnia, hisz épp a tapasztalásra van specializálva. Azonban van intelligencia, melynek valóban nem kell tanulni.
Elsõ hallásra nagyon furcsa lesz a kijelentésem, mert az ember általában úgy hiszi, személyéhez csupán egy intelligencia köthetõ: a saját intellektusa.
Azonban a testben sajátos, és nagyon tökéletes vegetatív intelligencia mûködik, melyet bízvást tarthatunk közvetlenül az univerzális intelligenciához tartozónak. Legjellegzetesebb képviselõje az immunrendszer. Ez nagyon is emberszerû küzdelmet vív a betolakodó mikrobákkal. Mûködését nehéz máshogy felfognunk, mint a hadseregét vagy a rendõrségét, s az ezen a szemléleten alapuló gondolkodásmód kitûnõen megállja a helyét az elméletben, és a gyakorlatban is. Az immunrendszernek barát-ellenség felismerõ képessége van, a barátot békén hagyja, az ellenséget megtámadja (ha ez a funkció zavart szenved, allergiás és autoimmun kórképekrõl beszélünk).
Az immunsejtek különbözõ funkciókat látnak el, mint a fegyvernemek a hadseregben.Ezek között kommunikáció, precíz együttmûködés van. Demarkációs vonalakat, check pointokat építenek ki, mint az igazi katonák.
A plazmasejtek, melyek az ellenanyagokat termelik, pontosan "tudják", hogy a betolakodott mikrobák ellen ezek közül melyik hatásos, és csak azt választják ki. A baktériumok (melyeknek szintén nincs idegrendszerük) ezzel szemben a "felperzselt föld" taktikáját alkalmazzák.
Hasonlóképpen intelligensen tevékenykedik a máj "vegykonyhája". Az oda nem való vegyületeket lebontja, kiüríthetõ formába hozza, végeredményben eliminálja a szervezetbõl. Minden egyes vegyületre megvannak a megfelelõ módszerei. A legérdekesebb az, ha olyan szintetikus vegyülettel találkozik, mely nem szerepel "evolúciós elõtörténetében", azzal is megbirkózik: "kitalálja" a kiküszöbölés útját-módját. Ebbõl látszik, nem "lélek nélküli" automatizmusról, hanem érzéssel dolgozó, különleges "intelligenciáról" van itt szó.
Ezen intelligens mechanizmusok mûködésének az ember természetesen nincs tudatában, és tudatos értelmével nem is lenne képes "utánuk csinálni", amit tesznek.
Remélem, sikerült megfelelõen demonstrálnom az univerzális intelligencia -a "rendszerintelligencia"- és az emberi intellektus közötti hasonlóságokat és különbségeket.
Van még egy kifejezés egy késõbbi kommentedben, amin megakadt a szemem: az önszervezõ káosz. Nagyon mély meglátás ez véleményem szerint. Én úgy látom, éppen ez a létezés, és a tõle elválaszthatatlan intelligencia lényege: a káosz és a reorganizálás megfelelõ ritmusú váltakozása.