Múlt hét végén egy kéthetes bárány került hozzánk "megõrzésre", amíg gazdát találtak neki. Anyja elpusztult, tavaly született bátyja egy perc nyugalmat se hagyott neki, féltékenyen lökdöste, miközben az "apa" mindezt igazán birka módjára, tanácstalanul állva bámulta végig.
Két etetés között éppen olyan bánatos hangon sírt, akár egy magára hagyott csecsemõ, hogy a szívem szakadt meg... szomoru