Remélem a hideg nem üt még egyet utoljára áprilisban, de úgy tûnik itt a Tavasz nevet Ma reggel valami hihetetlen madárkoncertre ébredtem, trilla, pittyegés, sivítás, vijjogás cserregés mindenfelõl, süt a Nap, amerre nézek a fakózöld aljnövényzet is kezd élénkzöldre váltani nevet Tegnap este még baglyot is hallottam pár percig.
Kis színes: eddig csak kutyánál tapasztaltam hogy nagy távolságról is képesek visszajönni (apámhoz német-juhásza száz kilométeres távolságról szökött vissza és ehhez a Dunán is át kellett jutnia valahogy) illetve hosszú évek múltán is felismer (az én kölyökként felnevelt, költözés miatt régi kollegámnak elajándékozott egy éves farkaskutyám hét év múlva is felismert amikor arrajártamban gazdájához beköszöntem. Betyár elõbb jól megugatott majd hirtelen megmerevedett, teljes testében reszketni kezdett, ezután kitörõ örömmel "rám ugrálós" tombolásba fogott és szegény "sírt" vinnyogott távozásomkor; hónapok múlva említette gazdája hogy kénytelen volt futóláncra kötni mert ottjártam után állandóan szökni akart. Sose ajándékozzatok el kutyát, inkább altassátok el vagy többé ne menjetek feléje). Most macskával történt valami hasonló. Jó régen említettem a fórumon hogy a fekete Micó kandúr keserves halála után idefogadott öccse tíz hónap távollét után váratlanul hazajött, egy hónapig itt idõzött majd újra eltûnt, azt hittem örökre. Tegnap este õszinte meglepetésemre immár jóval hosszabb távollét után megint hazajött, erõs egészséges, bundája szép. Azt hallottam hogy a kutyák a gazdához, a macskák a helyhez ragaszkodnak, de róla már rég letettem, annyi ideje eltûnt másodszor is. Úgy tûnik valóban Micó öccse, mert a félbolond-félvad Tomi kutya õrjöngve elkerget minden idegen macskát, rá még csak nem is vakkantott hanem farkcsóválva megszaglászta. Egyenesen hozzám jött, a szokásos macskarituálékkal "üdvözölt", enni adtam neki és bár több fekvõhely is van szerte a házban, feljött az emeletre és az én alvóhelyemre heveredett le szundikálni (a "dolgára" kikéredzkedik a kertbe, visszajön és alszik tovább). Cira és Kalóz döbbenten gyanakodva nézte. "Micó öccse Micó" teljesen otthonosan mozog, rájuk se hederít, igaz jóval erõsebb és nagyobb náluk (szikár csupaizom nagytermetû akár a bátyja volt) Tizenkettõ fekete macska egy tucat, tévedhetnék is de Tomi kutya "igazolta" õt és mint minden macskának, neki is vannak jól felismerhetõ külsõ jegyei. Cira, Kalóz, Micó - ránézésre én is amolyan "macskás öregnek" tûnhetek idegenek szemében, de kérdem ki zavarná el hazatért macskáját? Az is lehet hogy harmadszor is elcsavarog. Micó és Kalóz kandúr, de talán nem lesz komoly vita közöttük. Bár Kalóz szépen megnõtt, ma is olyan "leteszem-ottmarad" kölyökmacska módjára viselkedik, még a kertbe se megy ki ha én nem teszem ki levegõzni a napra. Hozzá képest Micó "Conan a barbár" szinte sugározza az erõt és méltóságot testtartásában, viselkedésében. Egyszerûen "átnéz" a másik két macskán, akik szekrény alá pucolva lesik, hacsak fejét felemelve "fejedelmi tartásban" lustán körülpillant akár egy jóllakottan heverészõ fekete párduc nevet Bocs a személyes elemekért, jó napot jó kedvet Mindenkinek nevet